Csak újságot olvasok,
s vakarom a hátam:
istenuccse, soha még
tüzet nem okádtam.

Nem raboltam sohasem
királylányt, se kincset:
csak a szemétdombról egy
kopott rézkilincset.

Az se volt jó semmire,
le is nyeltem nyomban:
azóta itt csikorog
gyűszűnyi gyomromban.

Nem is eszem egyebet,
csakis tejbekását:
az enyhíti a kilincs
veszett vicsorgását.

Másképp vígan élek én:
a kilincs sem számít,
ha fáradt lábam alá
bedugom a sámlit…

Vígabb sárkányt magamnál
még sohase láttam:
csak újságot olvasok,
s vakarom a hátam.

De volna egy bánatom:
bár Sárkány a nevem,
mért van nekem mégiscsak
egyetlenegy fejem?

Osvát Erzsébet: Gergő sárkánya
Ez a sárkány
fura fajta.
Egy feje van
meg egy farka.
És a szája akkora –
befér rajt’ egy zongora.

Hát a farka,
hosszú farka,
száz színből van
összerakva:
csiricsáré, rikító,
Gergőt, Dorkát vidító!

Röpteti
a szél magasra.
Ha elszakad
a madzagja,
úgy elszökik világgá –
hét varjú sem talál rá.