Az egybegyűlteket a tulajdonosok nevében Rácz Lilla üdvözölte, majd arról beszélt, hogy a 2016-ban létrehozott kastélytörténeti kiállítást (amely ma is látható a nagyteremben) a Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy-programja támogatásának köszönhetően emelték magasabb szintre. Már nem csak a kastély építésének és a felújított XVII. századi falfestmények történetét tudják szemléltetni modern eszközökkel, hanem azt a kort is, amelyben az egykori Danielek éltek. A cél, hogy ne csak száraz történelmi szöveget olvasva derüljön ki, miként éltek elődeink, hanem közvetlenül vehessük szemügyre, mi került asztalukra, milyen volt a viseletük, milyen lehetett a mulatságuk, szokásaik és mindennapjaik.

Szintén a Kisfaludy-program révén az elmúlt másfél évben bővítették a kastélyparkot, és hoztak olyan funkcionális változásokat – például a csűrből eseménytér lett –, amelyek által egyre gyakrabban adnak majd teret közösségi, kulturális eseményeknek – mondotta Rácz Lilla.

Rácz Attila az olasztelekieknek mondott köszönetet, amiért befogadták a családját, így mára már a közösség teljes jogú tagjának érezhetik magukat a faluban. Örömnek nevezte, hogy a kastély értékes örökségével foglalkozhatnak, és a lelkes, elkötelezett, főleg helyi alkalmazottakkal fejleszthetik a szállót – amit elértek, az az ő érdemük is.

A megnyitás előtt álló kiállításban nagy szerep jutott Fehér János művészettörténész kutatásainak. Az erdővidéki szakember a kastéllyal való első, 2004-ben történt találkozásáról, majd a 2009-ben elkezdődött, mai napig tartó munkájáról beszélt. Az elmúlt bő évtizedben alaposan „kívül-belül, föld alatt és föld felett” megismerték és feltárták a kastély korábban rejtett információit, kiderült, építési szakaszai miként követték egymást, milyen művészei voltak az épületnek, milyen korokra lehet tanú az épületegyüttes. Jelentős felfedezés volt, hogy a kastély emeletét valaha egyetlen hatalmas helyiség alkotta, aztán az is kiderült, hogy azt körben falfestmények díszítették. Hogy kiderüljön, mit is ábrázolnak azok, ahhoz a Daniel család történetét vizsgálták meg alaposan. A kiállítás ezen kutatások kivonatolásán alapszik – mondotta.

Kinda István néprajzkutató, antropológus abbéli meggyőződését fejezte ki, hogy a kiállítás nem csak az olasztelekiek életébe visz érdekes színt, hanem akár turisztikai desztinációként is hasznosítható, kiemelt célponttá válhat, bár nem szokványos múzeumi tárlat, nem zár alatt levő muzeális gyűjtemény. Az 1680-ban elkészült falfestmények – lényegében illusztrált családi krónikaként – három történetet mesélnek el. Az első arról szól, hogy 1629 májusában Daniel Mihály házánál vendégeskedett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. A második, hogy kilenc évvel később Daniel Mihály főkövetként vitte az Erdélyi Fejedelemség tízezer aranyat kitevő éves adóját a török portára. A harmadik pedig arról számol be, hogy Daniel János volt az, aki I. Rákóczi György fejedelem fiának, Zsigmondnak a kérésére menyasszonyt keresett Nyugat-Európában, illetve a sikeres küldetés teljesítése után ő látta el a lakodalmas gazda szerepét a sárospataki fejedelmi esküvőn.

A kiállítás jól tetten érhetően az érdeklődők őszinte elismerését váltotta ki: nem csak kutyafuttában, hanem alaposan szemügyre vették a szép anyagból készült korhű ruhákat, megtekintették a hol kisebb, hol nagyobb kivetített képi mellékleteket, elolvasták a falra írt magyarázatokat, és hosszan elidőztek a megterített nemesi asztalt bemutató installációnál. Hogy a széles közönség mikortól és milyen körülmények között tudja majd megtekinteni a kiállítást, az még nem tisztázott, de ha Olaszteleken járnak, érdemes lesz betekinteni a kastély udvarára, mert valakit egészen biztosan találnak, aki körbevezeti és felvilágosítást tud adni a friss tárlat anyagáról.