A kormány berkeiből érkező biztató üzenetek ellenére egyre inkább úgy tűnik, valami nagyon nincs rendben a múlt héten elfogadott energiaár-korlátozó rendelettel.
Tény, és a lakosság szempontjából megnyugtató, hogy a kormány nem szabta át különösebben a kisfogyasztókra vonatkozó kompenzációs számokat, illetve a támogatás határidejét is tisztességesen kitolták jövő év szeptember elsejéig, az egyetlen módosítás pedig elviekben nem okozhat különösebb zavart, várhatóan viszonylag keveseket érint és némi spórolással akár ki is védhető. Az ipari fogyasztókra vonatkozó rendelkezések azonban már komoly kérdéseket vetnek fel, olyannyira, hogy egyesek már el is kezdték kongatni a vészharangot. A kormány ugyanis ez esetben alaposan belenyúlt a kompenzációk mértékébe, az eredmény pedig, hogy sok nagyipari fogyasztó kiesik a kedvezményezettek köréből, illetve a „belül maradók” (kis- és közepes vállalkozások, az élelmiszeripar, a közintézmények, a kórházak és a tanintézetek) esetében is kétséges, hogy az új, kisebb korlátozásokat bevezető képlet előnyös lesz-e számukra vagy sem.
Beszédes az is, hogy a rendeletet úgymond a belső körökből is bírálják, az energiaár-szabályozó hatóság is fejcsóválással fogadta, egyértelművé téve egyebek mellett, hogy az ipari fogyasztók esetében a kedvezményezettek körének csökkentése már rövidtávon több negatív hatással járhat. Egyértelmű ugyanis, hogy azoknak a gazdasági szereplőknek, amelyek az új rendelkezések nyomán „kicsúsznak” a támogatottak köréből, az eddiginél is mélyebben kell majd a zsebükbe nyúlniuk az energiaköltségeik fedezése végett, és a pluszkiadásokat részben a termelés, szolgáltatás visszaszorításával, részben pedig áraik emelésével próbálják valahogy rendezni. Talán mondani sem kell, a termelés, szolgáltatás visszanyesése igen könnyen elbocsátásokhoz vezethet, az eddigieknél is jelentősebb drágítások pedig katasztrofális helyzetet idézhetnek elő olyan körülmények között, amikor lassan már naponta vagyunk kénytelenek szembesülni az árak újabb és újabb nekirugaszkodásával az alapvető termékek esetében is.
Mindent összevetve, az új árkorlátozó rendelet még bőven csiszolásra szorul. Látszólag a lakosság érdekeit szolgálja, de a fentebb leírtak nyomán könnyen előfordulhat, hogy a háztartások hamarosan azzal szembesülnek, hogy amit a réven nyertek, azt elvesztik a vámon. Mert lehet, hogy az energiaár elviselhető szinten marad, de az ugyanazon rendelet okozta közvetett árrobbanás miatt sokaknak a napi betevő megszerzése is komoly kihívást jelenthet hamarosan, és egy elfogadható villanyszámla erre sovány vigasz lesz.
És végül, de nem utolsósorban: kormánykörökben nem ártana megfontolni, hogy az eddiginél alaposabban kövessék a rendelet alkalmazását. Az év eleji rendelkezések hatályba lépését követően ugyanis tökéletes zűrzavar jellemezte a szolgáltatók tevékenységét: kaotikus számlázás, csillagászati összegek indokolatlan kiszabása háztartásokra, a panaszok, problémák fejetlen, átláthatatlan rendezése, és így tovább. Az általános bizonytalanság miatt így is alaposan elkeseredett embereket legalább ettől megkímélhetnék, ha már a kompenzációs rendszer ismét csak felemásra sikeredett.