A táborban a nulladik napi buli utáni csend honol. A megnyitó késik. A haverok sehol. Pedig az esti bulira jól jönnének. Este: bár kevesen vannak (az első nap ártalmai), a buli jó. Kaláka, BeshOdroM... a szászcsávási cigányzenekart már kissé illuminált állapotban hallgattam, nyilatkozni nem tudok.

Második nap: reggel fél tizenegy. Ennyit a reggeliről. A haverok még hortyognak. Ennyit a reggeli sörről. Megyek a fősátorba, gazdaság, nézem a délutáni programot, politika. Hát ez ilyen, ez a tábor erről szól. Egyre többen lesznek. Ez jó. Egyre több az ismerős. Ez is jó... lenne, ha nem kéne sört fizetni nekik. Drága volt a vonat, le vagyok égve, sajnálom. Este mindenki Rúzsa Magdi-lázban ég. Naná, hogy én is megyek. Fogom a haverokat, menjünk, együnk vacsorát, nevezetesen ,,sörlevest". A koncert jó, bulizunk, mint állat. Holnap megint nem reggelizünk.

Harmadik nap: tényleg nem lett reggeli. Sebaj, belehallgatunk az előadásba, lássuk, mikor lesz jó nálunk is az oktatás. Két órával később sem lettünk okosabbak. Inkább iszom egy sört. Ma este semmi érdekes. Azért megyünk, már csak megszokásból is. Bár egy kicsit visszaveszünk a söradagból, na nem azért, mert nem esik jól, de azért mégsem állhatunk Orbán Viktor előtt másnaposan szombaton reggel.