Felejthetetlen számomra az, amikor egyik volt szomszédunk felhívott magukhoz, nézzem meg a nagy fazékban már fövő gombáját, hátha mégis került bele nem odavaló, nem gebe is. Hát került jócskán, mégpedig sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare). Ez hasonlít leginkább a gyűrűs tuskógombához a mérgezőek közül.
A gyűrűs tuskógombát (Armillaria mellea) rokonaival, jobbik esetben a csoportos tuskógombával (Armillaria tabescens), rosszabbikban az említett mérgező gombával téveszthetik össze.
A jó „gebe”, azaz a gyűrűs tuskógomba kalapja sárgásbarna, rozsdabarna, szálas pikkelyekkel fedett, lemezei rozsdabarnán foltosodnak. Tönkjén fehéres vagy sárgás gallér található, alatta szálas felületű. Nyersen mérgező, 20 percig főzni vagy sütni kell, aztán jóízű, megkészíthető.
A kénvirággomba kalapja 2–8 cm átmérőjű, kénsárga, áprilistól novemberig főleg lombos fák korhadékán csoportosan növő, gyakori faj. A kénvirággomba lemezei kénsárgák, később zöldessárgák, míg a tuskógomba lemezei fehéresek, krémszínűek, később okkerbarnásak. A csoportos tuskógombának nincs gallérja.
Megjegyzendő talán az is, hogy vöröses kénvirággombából is tömérdek nő vidékünkön, s ez is összetéveszthető a „gebékkel”, a gyűrűs tuskógombával akár. Ez a gomba többnyire nagyobb, mint sárga rokona, kalapszíne pedig kifejezettebben vörösesbarna. Nem mérgező ugyan, de rossz ízű, keserű (persze, ízlések és pofonok: a skandináv országokban eszi a nép).
Zsigmond Győző
