II. Erzsébet királynő 1952. február 6-án – édesapja, VI. György király halála után – lépett az Egyesült Királyság trónjára. Ő volt a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmost 1066 karácsonyán a londoni Westminster apátságban Anglia királyává koronázták, de egyik elődjének sem adatott meg ilyen hosszú élet és ennyi idő a trónon.

Noha a királynő már régóta gyengélkedett, mégis meglepetésként ért mindenkit, hogy orvosai csütörtökön közleményt adtak ki: a skóciai Balmoral kastélyában ápolják és „aggódnak az egészségéért”. Konkrétumról azonban nem esett szó.

A helyzet súlyosságát mégis sejtetni engedte, hogy II. Erzsébet a hagyományokkal ellentétben két nappal korábban ebben a kastélyban fogadta a leköszönő miniszterelnököt, Boris Johnsont, és itt nevezte ki az új kormányfőt, Liz Trusst is, valamint az a hír, miszerint Károly herceg és Vilmos herceg is Balmoralba utazott. Később Liz Truss azt írta közösségi oldalán: „az egész országot mélyen aggasztják a Buckingham-palotából érkező hírek. A gondolataim – és az Egyesült Királyságban élő emberek gondolatai – jelenleg Őfelségével, a királynővel és családjával vannak.”

Erzsébet idén februárban ünnepelte koronázásának hetvenedik évfordulóját. Amikor 1952-ben trónra lépett, még hét ország, vagyis az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Pakisztán és Ceylon királynője volt, valamint ő lett a Nemzetközösség feje is.

Erzsébet 1926-ban született York hercegének és hercegnéjének, a későbbi VI. György brit királynak és Erzsébet királynénak elsőszülött gyermekeként. Édesapja 1936-ban lépett a trónra, azt követően, hogy bátyja, VIII. Eduárd király egy amerikai elvált asszony szerelméért lemondott.

Egyetlen testvére született, a 2000-ben elhunyt Margit királyi hercegnő. A tavaly elhunyt Fülöp edinburgh-i herceggel 1947. november 20-án kelt egybe. Házasságukból négy gyermek született: Károly walesi herceg, Anna brit királyi hercegnő, András yorki herceg és Eduárd wessexi gróf.