Az új miniszterelnök máris ugyanolyan harciasnak mutatkozik, mint a Vaslady, akinek vezetésével Anglia 1982-ben háborút indított a Falkaland-szigetek visszaszerzéséért, hogy „a Falkland-szigeteki szigetlakókat és juhaikat megmentse az ámokfutó argentinoktól”.

Meg vagyok győződve, hogy Liz(ike) teljesen más lesz, mint elődje, Boris Johnson, legalábbis ami frizuráját illeti, mert a hölgy sokkal jobban fésült, mint a mindig borzas Boris. Csak a történelem viharai nehogy neki is összeborzolják haját.

A hős elődnek, Boris Johnsonnak botrányai miatt kellett lemondania. Először a miniszterelnöki rezidencián a koronavírus-járvány elleni szigorú korlátozások idején rendezett bulik miatt estek neki. Aztán egy kerti partira Johnson személyi titkára tisztviselőket hívott meg, és a meghívóban az is szerepelt, hogy „italt mindenki hozzon magával”. Ezt ki lehetett volna magyarázni úgy, hogy a szeszt fertőtlenítési célból kellett vinni. Aztán előléptetett egy olyan személyt, akit szexuális molesztálással gyanúsítottak. Később lemondott két minisztere is.

A bulizást, úgy látszik, a férfiaknak nem bocsátják meg, csak a nőknek, mert lám, a finn miniszterelnöknő, Sanna Marin nem bukott bele a buliba. Remélhetőleg Liz Truss is fog bulizni, és így kevesebb ideje lesz az atombomba indítógombjával szórakozni. Ugyanis mikor még csak kampányolt a pártelnöki (és miniszterelnöki) székért, és megkérdezték tőle, hogy készen állna-e a Trident atomfegyverek megindítására, amennyiben szükséges, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „Szerintem ez egy fontos feladata a miniszterelnöknek, és készen állok megtenni. Készen állok megnyomni a gombot.” (Vajon nem lenne nekünk jobb, ha focizna a gombbal vagy mandzsettára varrná, nem pedig nyomkodni akarná?)

Csak azt nem tudni, ki dönti el, hogy mikor lesz szükséges megnyomni a piros gombot. Egyelőre az oroszok fenyegetik Nagy-Britanniát atomcsapással. Viszont azt gondolom, hogy Truss csakis megelőző csapásként nyomna gombot. Ha már Boris Johnson nem nyomta meg, de (mint láttuk, az ukrán katonákkal együtt részt vett katonai felkészítőkön is) biztosan elmegy harcolni Ukrajnába, mert Anglia egyik fő támogatója az ukránoknak, és az új miniszterelnök mindig is nyíltan bátorította a briteket, hogy harcoljanak önkéntesként Ukrajnában.

Liz Trussról azt lehet sejteni, hogy édesanyjától örökölte a politizálást, aki aktivista volt, és Truss még ártatlan lányka korában belecsöppent a kampányok és tüntetések világába. Szorgalmasan váltotta a pártokat is, akárcsak nálunk a politikusok, akiket ezért bírálnak is sokan, de őt nem. Egyetemistaként kiállt a marihuána legalizálásáért. Mikor igazságügyi miniszter volt, megkérdezték, mit tesz az ellen, hogy a börtönökbe drónokkal szállítják a drogokat, azt válaszolta, hogy az olyan börtönökben, ahol ez megtörtént, most már őrző kutyák vannak, amelyek ilyen estekben elkezdenek ugatni. Egykor a monarchia eltörléséért is kampányolt, de úgy látszik, ez utóbbit megbocsátotta neki a királynő, II. Erzsébet, mert kormányalakítási megbízást adott neki. De hát tévedni emberi dolog, és Liz Truss mindig tudott javítani ifjúkori eltévelyedésein. Van gyakorlata a kormányzásban, mert volt oktatásügyi államtitkár, külgazdasági és külügyminiszter is.

Kezdetben az unióban maradás mellett állt ki, mert mint mondta: „Nem akarom, hogy lányaim egy olyan világban nőjenek fel, ahol útlevélre vagy munkavállalási engedélyre van szükségük, ha Európában akarnak dolgozni”. Aztán belátta tévedését, átállt a másik oldalra, mondván: a Brexit lehetőséget ad arra, „hogy felrázza a dolgok működését”. Külügyminiszterként is volt egy pici tévedése, mikor Ukrajnában járt, és összetévesztette, a Balti-tengert a Fekete-tengerrel. (Remélhetőleg, atomrakétái célpontjait nem keveri össze.)

Támogatja az azonos neműek házasságát, de februárban még a transzjogok korlátozása mellet érvelt. Most biztosan beismeri tévedését ebben is.