E tekintetben lényeges a két ország elnökének bukaresti találkozása, még akkor is fontos, ha egyelőre kevés az érdemi előrelépés. De legalább olvad a jég. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes másokkal együtt bizakodó: szerinte új teret, új lehetőségeket nyithat a magyar–román kapcsolatokban Novák Katalin magyar köztársasági elnök és Klaus Iohannis román államfő szerdai találkozója, az, hogy tizenkét éves szünet után ismét hivatalos megbeszélést folytatott a két ország államfője. „Elindult egy párbeszéd, hisz valóban, a román–magyar kapcsolatok befagyottnak tűntek, és az volt az egyik fontos szempont, hogy ezeket kimozdítsuk a holtpontról. Azért fontos, mert egy újabb lendületet adhat, kinyit újabb kapukat, lehetőségeket teremt, valamelyest visszahozza a bizalmat, mert bizalom nélkül nehéz együttműködni” – fogalmazott.

Valójában éveken, évtizedeken át folyamatosan ezért a párbeszédért és bizalomért kell dolgozni, cselekedni, türelemmel, nagyon sok türelemmel. Higgadtan. Bármennyire fárasztó, más lehetőség nincs. Persze, nehéz a bizakodás hangján szólni akkor, amikor továbbra is rendszeresek a magyar közösséget érő támadások, megalázások. Nehéz túllépni ezeken, nehéz olyan következetes álláspontot képviselni, amely egyértelműsíti: valójában nemcsak a két szomszédos ország egymásra utalt, hanem a két nemzet is. Egy elégedett, előre tekintő kisebbség ugyanis elégedettebbé és előre tekintőbbé tehetné a többségi nemzetet is.

Éppen ezért érdemes rögzíteni, s ha szükséges, újra elő kell venni, számon kell kérni azokat a most elhangzott mondatokat, amelyek időtállóak kellene hogy legyenek, nem csak ünnepélyes látogatásokkor felröppenő szép szavak. Klaus Iohannis ugyanis kijelentette: „Közös érdek a (Romániában élő) magyar kisebbség jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása, hogy megélhessék kultúrájukat, használhassák anyanyelvüket. Apropó: abban is megállapodtunk, hogy jó, ha a román nyelvet is használják”. Szép, de jó lenne, ha mindez szemléletváltást is jelentene. Nyilvánvalóan az is jó, ha egy kisebbség képviselői jól beszélik a román nyelvet, ám ahhoz az államnak is olyan oktatási módszert kellene bevezetnie, hogy a román nyelv örömmel tanulható legyen.

De vissza az elhangzottakhoz: Iohannis a marosvásárhelyi katolikus gimnázium megoldatlan helyzetével kapcsolatosan is véleményt nyilvánított, kifejtve: szívügye az ország teljes oktatási rendszerének korszerűsítése, beleértve a kisebbségi nyelveken történő oktatást. Mi több, arról biztosította a kérdező újságírót „és Románia minden diákját, valamint szüleiket, hogy jóhiszeműek vagyunk, a célunk a minőségi oktatás, tannyelvtől függetlenül”.

Figyelve e nemes gondolatokra, várjuk, hogy a deklarált jóhiszeműség megmutatkozzék a hétköznapokban is. Hogy a magyar nyelv miatt ne legyenek értelmetlen, fölösleges viták, botrányok iskolák, óvodák körül, hogy az egyetlen cél valóban a minőségi oktatás legyen. Reméljük, e jóhiszeműséget számtalan bizonyítékkal támasztják majd alá...

Borítókép: MTI