A múlt hónapban az 1900 kilométeres Silk Road Mountain Race terepversenyt kevesebb mint tíz nap alatt teljesítő sepsiszentgyörgyi Bagoly Levente is részt vett egy beszélgetésen a Sepsi Tabakó Festiválon. A 34 éves ultrakerékpáros az emberpróbáló megmérettetések során betekintést nyer a különböző kultúrákba és számtalan élménnyel gazdagodik. Kiemelte, egy ilyen kaland után számára a legnehezebb visszaszokni a mindennapi életbe.
A Kirgizisztánban megrendezett viadalnak kevés csomaggal vágott neki, elmondása szerint ezekre a hosszú távú viadalokra nem lehet teljes mértékben készülni. Úgy fogalmazott, szeretni kell azt, hogy napokon keresztül úton van az ember, és ki van téve a természeti elemeknek. A szakaszversenyektől eltérően mindenkinek külső segítség nélkül, egyedül kell megoldania az esetleges problémákat.
A háromszéki kerékpáros elmondta, soha nem érdekelte a profi versenyzés, amatőr kerékpárosnak vallja magát, a biciklizés számára hobbi. Mivel a kirgiz megmérettetést megelőzően nem tudott annyit kerékpározni, amennyit szeretett volna, így futóedzésekkel készült, ugyanis jól megmozgatta az izmait. Mint hozzátette, a hobbi nem azt jelenti, hogy felületesen kell művelni, nagyon komolyan lehet végezni, akár rengeteg pénzt befektetve.
Számára a legjobb motiváció a célba érés lehetősége, mivel ha befejezi, amit elkezdett, akkor elégedett lehet. Mindig kinézi a legőrültebb megmérettetéseket, éppen ezért idén októberben rendkívül nehéz versenyre nevezett be, amely összehasonlíthatatlan az eddigiekkel. Dél-Afrika és Namíbia között 2800 kilométert kell teljesítenie, a meghatározott útvonalon senki segítségére nem számíthatnak, mindenki a saját feje szerint teker, bizonyos időközönként sem ellenőrzik a résztvevőket, teljes mértékben magukra lesznek utalva. Félelmetesnek, de egyben izgalmasnak evezte, hogy egy idegen környezetben és kultúrában, ráadásul Afrikában megismerheti azt az ausztrál csapatot, amelyet a közösségi médiában régóta figyelemmel követ.
Elmesélte, egy verseny során az alvásra szánt időt a lehető legjobban igyekszik lecsökkenteni, arra törekszik, hogy néhány óra alatt kipihenje magát. Úgy tartja magáról, hogy folyamatosan nem képes erős tempót diktálni, így minél kevesebbet próbál pihenésre szánni. Kirgizisztánban két éjszaka lázzal küszködött, ezért kénytelen volt többet aludni, mert másképp nem tudott volna tovább menni „Mindenképp van egy határ, nem lehet a végsőkig feszíteni a húrt. Személy szerint sok mindent láttam az évek során, volt olyan eset is, amikor egy verseny után valakinek amputálni kellett a lábujját, de nem hiszem, hogy elmennék eddig a szintig. A komfortzónából kimozdulva lehet, hogy fájdalmas tapasztalatot szerzünk, viszont meg lehet találni az egyensúlyt. Még egyszer sem adtam fel versenyt egészségügyi probléma miatt” – fogalmazott Bagoly Levente, akinek az étkezés és az alvás segít verseny közben minden nehézséget megoldani.
A sepsiszentgyörgyi amatőr kerékpáros szerint az intézményesítés tönkretenné az ultratávú terepkerékpározást, attól tart, hogy egy nap elkezdik közvetíteni ezeken a versenyeket és pénznyereményt vezetnek be, ennek pedig az lesz a hátránya, hogy felüti a fejét a dopping és a csalás különböző formája. Ez a sportág attól szép, hogy egyszerű és amatőrök űzik. Számára Sofiane Sehili a példakép, reméli, egy nap képes lesz azt a szintet nyújtani, mint a francia, aki ezeken a rendkívül nehéz viadalokon napi 30 perc pihenéssel képes elképesztő teljesítményre. Nem állítja meg, ha esik az eső, ha át kell úszni egy folyót biciklivel a hátán: amíg nem ér célba, addig nem lassít, mondhatni utolérhetetlen, a versenyek nagy részét megnyeri.
