A tanulmány szerint a kék bálnák és az ámbráscetek élőhelye a legrosszabb esetben 61 százalékkal, de minimum 42 százalékkal csökkenhet, mindez elsősorban Új-Zéland északi vizeit érintheti. Katharina Peters, a Zürichi Egyetem kutatási igazgatója úgy véli, még a legjobb esettel számolva is drámaian megváltozhat az új-zélandi kék bálnák és ámbráscetek élőhelye. A tanulmány szerint az olyan szigetországok, mint Új-Zéland, különösen érzékenyek az éghajlatváltozásra. Példaként említik, hogy vannak bálnák, amelyek Új-Zélandon turisztikai vonzerőt jelentenek, így gazdasági tényezővé váltak. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a bálnafigyelő túrák megszűnnének, ha kevesebb tengeri emlőst lehetne szemügyre venni.

A gazdasági hatások mellett a nagy testű vízi emlősök elvándorlásának ökológiai hatása is jelentős – mutat rá a tanulmány, ugyanis a bálnák fontos szerepet játszanak a táplálékláncban. A kék bálna és ámbráscet élőhelyének az Antarktisz felé történő eltolódása így felboríthatja az ökológiai egyensúlyt az Új-Zéland körüli vizekben. A tanulmány szerint Új-Zéland Déli-szigetének környéke szolgálhat menedékül a két faj számára, amelyek védelme érdekében fontos a védett területek létrehozása, valamint a kőolaj- és földgázkitermelés szabályozása.

Az ámbráscet (Physeter macrocephalus) minden óceánban megtalálható, és elsősorban mélytengeri tintahalakkal táplálkozik. A nagy bikák több mint 20 méter hosszúra nőnek és több mint 50 tonnát nyomnak, a nőstények sokkal kisebbek. A kék bálna (Balaenoptera musculus) a valaha volt legnagyobb állat a Földön, hossza elérheti a 33 métert, súlya pedig a 200 tonnát. Az ámbráscethez hasonlóan minden óceánban megtalálható, táplálékát a krill – a tápanyagban gazdag vizek növényi planktonját fogyasztó apró rákocskák hatalmas tömege – alkotja.