Ezen a napon nem csak az intézmény tulajdonában lévő traktorokat és más gépeket állítják „csatasorba”: a szervezők meghívásának eleget tesznek anyaországi „megszállottak”, ugyanakkor a múlt mezőgazdasági örökségét ápoló székelyföldiek is megjelennek a múzeumkertben. A Damokos-kúria felé vezető sétányon kézművesek sátrai voltak felverve, a múzeum főépülete mellett állt a színpad, amelyről Nagy Endre, a Radio GaGa munkatársa konferálta fel a programot, a Jókai-hársfa mögött kaptak helyet a kürtőskalács- és lepénysütők- a múzeumépület mögött pedig a kézműves-tevékenységek zajlottak. A kert pedig szó szerint tele volt új, régi, gyári vagy házi építésű, érdekesebbnél érdekesebb műszaki csodákkal.
 

Kerek születésnap

A felvonulás előtt beszélgettünk Dimény Haszmann Orsolyával, a múzeum vezetőjével, aki a nem mindennapi szervezés oroszlánrészét felvállalta. „Tizedik kiadásához érkezett a rendezvényünk, amely ugyan még gyerekkorban van, de nagyon nagy lépés, hogy ennyi kiadást megért, hiszen amikor útjára indult, reméltük, hogy tovább él, de nem tudtuk, hogy mivé növi ki magát. Nagy öröm számunkra, hogy ekkora érdeklődés övezi és rengeteg embert bevonz a múzeum terébe. Kiemelném azt, hogy egyre több gépet lehet megcsodálni. Évről évre követtük a résztvevők létszámát, és idén közel hatvan gépet számlálhattunk meg. Ahogy a létszám nőtt, jelezte, hogy sokan szeretik és odafigyelnek erre a rendezvényre” – mondotta lapunknak a múzeum vezetője. Ez valóban így van, archívumunkban utánakeresve kiderült: míg 2017-ben 19, 2018-ban már 28 traktor pöfögött végig Cser­náton utcáin.

Dimény Haszmann Orsolya később a színpadon is felszólalt, elmondva: a rendezvény nem jöhetett volna létre a múzeum munkatársai és az anyaintézmény, azaz a Székely Nemzeti Múzeum, a lelkes anyaországi és környékbeli barátaik, a számos önkéntes és nagylelkű támogató nélkül. A múzeum munkatársai gondoskodnak arról, hogy a gépek karban legyenek tartva, ami nem kis munka, hiszen esetenként 100–120 éves eszközökről van szó – hangsúlyozta.

A rendezvény résztvevőit, illetve azokat a településeket, ahonnan jöttek, nehéz lenne felsorolni, így a teljesség igénye nélkül említjük meg a magyarországi Kiskőröst, a háromszékiek közül a csernátoniakat (akik hangsúlyosan képviselték a nagyközséget), Torját, Szentkatolnát, Futásfalvát, Kézdivásárhelyt, Kézdiszentkeresztet, Illyefalvát, Kovásznát, Kézdialmást és Zabolát, de érkeztek a szomszédos Hargita megyéből is felvonulók. Ezenkívül természetesen jelen voltak a magyarországi Szarvasról és Gyöngyösről érkező szakemberek, akik minden évben felpártolják a rendezvényt, segítenek a gépek javításában.

Tartósabbak a régi vasak

A Magyarország legnagyobb traktorgyűjteményével rendelkező Lévay Sándor gyöngyösi vállalkozó és gépgyűjtő idén sem hiányzott a rendezvényről, ő szakmai tudásával is hozzájárul a Burrogtató sikeréhez. „A rendezvény minden évben magasabb színvonalat képvisel műszakilag és nézettség szempontjából is. Végtelen nagy jelentősége van a közösségépítés szempontjából, mindig csodálattal nézem, hogy több ezer ember gyűl össze itt, a múzeumudvarban, és meg kell őriznünk a már hagyománynak számító rendezvényt” – mondotta érdeklődésünkre. Lévay Sándor és csapata minden évben hozzájárul egy vagy több gép felújításához. „Amikor ide jöttünk először – a tíz évvel ezelőtti időszakra gondolok –, igyekeztünk gépeket megjavítani a meglévők közül. Azt kell mondanom, hogy sajnos most már a bőség zavarával küszködünk, de már ebből is tanulunk: leírást kell összeállítani a gépek indításához. Ennek a magyarázata az, hogy annyi gép működik, hogy már mi sem emlékszünk, melyiket miként kell beindítani. Idén is egy csodálatos stabil motorba leheltünk lelket. Száz évnél öregebb motorokról van szó, esetükben nincs olyan, hogy megjavítottuk és egy év múlva újraindítjuk, ez ritkaság. Minden évben el kell végezni egy karbantartást, hogy újra gyönyörködhessen benne a közönség és mi magunk is. Minden gép másként működik, van dízel, benzines, belső megszakítós és gyújtógyertyás. A gép, amelyet most újítottunk fel, több mint 130 éves, és mindig rejt új hibákat. Eddig szerencsére úgy volt, hogy a rendezvény napjára mindig sikerül működésbe hozni a régi gépeket” – mondotta Lévay Sándor, kiegészítve, hogy alig várják szeptember harmadik hétvégéjét, a Burrogtató napját. A gépgyűjtő azt is elmondta: a régi gépek még mindig működnek, de az új gyártásúak vélhetően nem érik meg ezt a kort, veszélyes hulladékként szemétdombon végzik. „Ott van egy Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth traktor (egy HSCS R 30-35-ről van szó – szerk.), negyven évig volt egy mocsárban, megjavítottuk, és megkockáztatom, könnyebben begyúl, mint egy modernebb gép” – summázott a szakember.

Rakétamotortól gőzgépig

A Burrogtatón számos régi és új márka képviseltette magát. A felvonulás élén például a rendezvény egyik főtámogatójának, a csernátoni Agrowestnek az ultramodern Valtra márkájú traktorja haladt, de voltak Fordson, McCormick, Fendt, Dexta, Renault, U650-es, Mitsubishi stb. márkájú erőgépek is a házi barkácsolásúak mellett. Ezenkívül régi Daciák, Trabantok, Škodák, Volkswagenek, motorbiciklik is felvonultak. Begyújtották a stabil motorokat, gőzgépet üzemeltek be, a múzeumban pedig a torjai Boros László makettjeit lehetett megcsodálni, az ügyes kezű, traktorral is jelen lévő szakember a traktorokat formázó kiállítási darabok egy részét régi varrógépekből állította össze. Néhány szakember egy pulzáló sugárhajtóművet próbált beindítani, de sokadik próbálkozásra feladták. Ennek érdekessége, hogy a hírhedt német V-rakéta indítómotorjának az utódja.

A Burrogtatót a Felső-háromszéki Ifjúsági Fúvószenekar, a kézdiszentkereszti Tisztás néptáncegyüttes (közreműködtek a csernátoni Szakajtó néptánccsoport legkisebb táncosai), István Ildikó és barátai fellépése színesítette.