A Kreml által különleges hadműveletnek nevezett invázió nem hozta meg a várt eredményt, a támadó orosz csapatok létszáma és lendülete fogytán, az ukrán ellenállás a vártnál keményebb és hatékonyabb. Az ukrán ellentámadás sikere nyomán Putyinnak lépnie kellett, egyértelművé vált: jóval több katonára van szükség ahhoz, hogy az eddig meghódított területeket megvédjék, illetve a kinyilvánított célt, Donbasz „felszabadítását” – Luhanszk és Donyeck megyék elfoglalását – elérjék. A részleges mozgósítás ennek egyik eszköze, a másik, ennél rafináltabb manőver úgynevezett népszavazások rendezése a megszállt területeken: a Kreml értelmezésében ez teremti majd meg a jogi alapját annak, hogy Oroszország megvédje határait. Ha ugyanis Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizsje területét az álnépszavazás eredménye nyomán a Kreml nem tekinti többé Ukrajna részének, akkor a hazai közvélemény számára úgy tálalható az ukrán invázió, hogy Oroszország a saját határait védi.

Annak ellenére, hogy nem meglepő, az orosz elnök tegnapi bejelentése mégiscsak jelentős mozzanata az ukrajnai háborúnak. És nem csak (vagy nem elsősorban) azért, mert az orosz sereg elméletileg több százezer új katonával erősödhet, és ennek valószínűleg következményei lesznek a fronton is, így pedig az elmúlt időszakban lelassuló offenzíva új erőre kaphat, de leginkább azért fontos e rendelet, mert azt jelzi: Vlagyimir Putyin nem fog meghátrálni. Lehet ugyan úgy értelmezni eme intézkedéseket, mint amelyek Oroszország és a Kreml gyengeségének jelei – a tegnapi amerikai és európai reakciók ezt a vetületet hangsúlyozzák –, rövidlátásra vallana azonban nem észrevenni, hogy Vlagyimir Putyin beszédében világossá tette: saját szempontjából Moszkva létfontosságúnak tekinti a mostani konfliktust. Értelmezése szerint ugyanis a Nyugat Oroszország megsemmisítésére törekszik, márpedig hazájuk védelmében minden eszközt be fognak vetni – célzott nem is oly burkoltan a nukleáris fegyverek bevetésére. Putyin ezzel nyilvánvalóan a nyugati országoknak üzent, amelyek az ukrán ellentámadás sikerén felbuzdulva újabb fegyverszállítmányokat helyeztek kilátásba Ukrajnának – ugyanakkor hiba lenne a nukleáris fenyegetést félvállról venni, hiszen már az invázió beindításakor bebizonyosodott: Oroszország nem feltétlenül a számunkra otthonos nyugati, európai értékrend és világnézet alapján hozza meg döntéseit, és ha Putyin sarokba szorítva érzi magát, akkor a támadás marad az egyetlen lehetőség számára. Valami ilyesmire célzott nyár elején Emmanuel Macron francia államelnök igencsak nagy port kavart kijelentésével, amelyben arra hívta fel a figyelmet: nem szabad megalázni Oroszországot. A Kreml intézkedéseinek és Putyin tegnapi beszédének üzenete lényegében tehát az, hogy a jelenlegi orosz vezetés sem most, sem a jövőben nem fogadja el a vereséget Ukrajnában.

Miután azonban a hazájukat védő ukránoknak sem nagyon van, ahová hátrálniuk, az elmúlt hetekben elért harci sikereik nyomán pedig elszántságuk, kitartásuk tovább nőtt, mindez azt jelenti: következő időszakban a háború eszkalációjára és annak elhúzódására számíthatunk. Még hevesebb harcokra, még több áldozatra, még több pusztításra tehát. A békétől vagy legalább a tűzszünettől minden bizonnyal most vagyunk a legtávolabb február vége, az invázió kezdete óta.