Kuti János
Ma az Egyesült Államok és a nagyobb uniós tagállamok vezetőinek, valamint az Európai Parlament képviselői többségének, a fősodornak szava irányadó a világban, és aki esetleg más véleményen van, az gondolja meg kétszer is, miket mond. Vagy gondol. Ha nem, úgy jár, mint volt külügyminiszterünk, a filozófus, egyetemi tanár, volt tanügyminiszter stb. Andrei Marga, akiről újsütetű bírálói egyhangúlag megállapították, hogy Ukrajna kapcsán hülyeségeket beszél. (A mi vezetőink az övével ellentétes, helyes álláspontját említenünk sem kell.)
Marga sajnos olyanokat mondott, hogy Ukrajna határai természetellenesek, és területeket kellene átengednie Magyarországnak (Kárpátalját), Lengyelországnak (Galíciát), Romániának (Bukovinát), Oroszországnak (a Donbász régiót és a Krímet), sőt, még egyebeket is, amit nem illett volna. (Amúgy a Krímet 1954-ben Hruscsov, az akkori szovjet pártfőtitkár ajándékozta Ukrajnának.)
Korábbi másik külügyminiszterünk, Teodor Baconschi válaszul megmondta: „Nem tudjuk elképzelni Európát olyan tortaként, amelyet vad háborúk árán különféle eszetlen diktátorok osztanak el maguk közt.” (Tegyük hozzá, azok az idők lejártak az első és második világháború után.)
Másik volt külügyminiszterünk, Adrian Cioroianu szerint különben is: „Ha egy agresszív államnak engedsz, az még agresszívabbá válik.”
A bukaresti ukrán nagykövetség „minden körülmények közt elfogadhatatlannak tartja” Andrei Marga véleményét. Válaszul Marga sajnos rátett még egy lapáttal saját korábbi szavaira, mondván: „az én kijelentéseim megfelelnek a történelmi valóságnak”. (Pedig sejtjük, mindenütt a világon csakis politikailag korrekt véleményeket ajánlatos hangoztatni.)
Azt is tudjuk, hogy az első világháború után jó néhány országot az önrendelkezés wilsoni elve alapján úgy eszkábáltak össze, hogy azok nem éppen természetes, etnikai határaik közé kerültek. Ezek közül Jugoszlávia darabjaira hullt, és Csehszlovákia is kettészakadt. Az utódállamok szorgalmasan tevékenykedtek (és tesznek ma is) azért, hogy országaik tovább már ne hasadjanak. Ezért igyekeznek eltüntetni nemzeti kisebbségeiket, akik ugyebár, ötödik hadoszlopként, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
Kerültek védelmezői is az exkülügyminiszter Margának, állítván, hogy történelmileg igaza van, csak nem éppen most kellett volna elszavalnia véleményét.
De jelentkeztek a honvédők is, akik szerint veszélyes Romániára nézve, amiket mondott. Például egy Mirel Curea nevű újságíró (de más is) azon a véleményen van, hogy: „Több mint valószínű, Orbán Viktor nem hagyja ki a pillanatot azok után, amiket Marga állított, és azt fogja mondani, hogy Románia is természetellenes határok között van. Ha még jön tíz olyan, mint Marga, akkor Erdélynek annyi.” (Szó szerint úgy mondta: Erdélynek pá).
És valóban nem a természetes határok között leledzik Románia, mert legalább a Dnyesztertől a Tiszáig kellene terjednie. Ki lehetne használni azt, hogy Magyarország ilyen agresszíven viselkedik, és oda kellene adni Orbán Viktornak Erdélyt. Ráadásul megkaphatja Kárpátalját is. Románia viszont a Moldovai Köztársaságot és Bukovinát kebelezhetné be a maga kb. 2,5 milliónyi románjával. Ez azt jelenti, hogy a nagyobbacska Magyarországnak olyan 19,5 millió lakosa lenne, amiből 11,5 millió magyar, kb. hétmillió román és egymillió ukrán. De ha ehhez hozzávesszük, hogy a volt Regátban még maradna kb. 13 millió román, az azt jelenti, hogy a két országban összesen 22,5 millió román és csak 11,5 millió magyar lenne. (A számok hozzávetőlegesek.) Ezek után, ha a két országot egyesítenék, figyelembe véve, hogy a kettőben nagy többségben lennének a románok, (Majdnem)Nagy Románia nevet lehetne adni neki, de csak miután a románok elmennének egészen Budapestig, mint 1919-ben. Akkor elzavarták a kommunistákat a hatalomból. Most az unió kérésére még egyszer látogatásukat tehetnék, hogy ismét felakaszthassák bocskorukat a magyar parlament épületére és elkergessék Orbán Viktort a hatalomból.
Ezért aztán az unió hálából Romániának adná Magyarország területeit, nemcsak a Tiszáig, hanem egészen Ausztriáig.
