A süllyedés mértékét éppen a jól elvégzett munkát, normális országot ígérő nagyszebeni elöljáró példázza a legjobban, aki nagy reményekkel megválasztott államelnökként lépésről lépésre adta vissza Romániát a népharag által menesztett posztkommunista párt kezeibe, és a jobboldali alternatívát is sikerült annyira átalakítania, hogy a liberálisokat már csak ügyetlenségük különbözteti meg a szociáldemokratáktól. Közben a Cotroceni-palota ritkán látható ura annyira belejött a balkáni stílusba, hogy szeme sem rebben, amikor az igazságügy reformjáról beszél, holott jól tudja, hogy a jelenlegi nagykoalíció által elfogadott tervezetek nem a korrupció visszaszorítását, hanem ellenkezőleg, a hatalmon lévők védelmét szolgálják, és a szervezett rablás háborítatlanságát biztosítják be a bírák és ügyészek megfélemlítésével, illetve megvásárlásával. Amit Liviu Dragnea három év alatt – saját, igencsak sürgős ügye érdekében – elrontott, azt az utána jövők három év alatt sem értek rá kiigazítani, noha minden nyilatkozatukban hangoztatják ennek fontosságát. Most kissé buzgóbban teszik a szokásosnál, mert az Európai Bizottságnak is feltűnt, hogy a szép szavak csúf szándékokat rejtenek. De egyelőre még a román politikai osztály áll nyerésre, így hát van ok az ünneplésre...

És ahogy az lenni szokott, kicsit el is szaladt a ló a felhevült szónokkal: Iohannis váratlanul rúgott egyet a magánszférába, valószínűleg azért, mert az utóbbi időben több vállalkozó is bírálni merészelte a kormányt vagy annak intézkedéseit. Az állami és a magánszektor amúgy nálunk örökös háborúban áll: a központi szervek és hatóságok mindenhol csalást és feketézést feltételeznek, és mind több bőrt akarnak lehúzni a cégekről (amelyek számára azonban nem teremtenek olyan jogi, üzleti, infrastrukturális stb. környezetet, hogy virulni tudjanak), a vállalkozóknak pedig elegük van az újabb meg újabb terhekből, megszorításokból, no meg főleg abból, hogy nekik kell eltartaniuk egy nagyon költséges, igen kevéssé hatékony és ráadásul pökhendi apparátust. Kivételek persze vannak mindkét oldalon, de a társadalom egyre megosztottabb, és erről bizony a döntéshozó politikusok tehetnek. Túl sokan vannak köztük, akik a becsületességet mindig másoktól várják el, fel sem merül bennük, hogy ezt maguk is elkezdhetnék. Iohannis mondjuk azzal a beismeréssel, hogy jól átverte a választóit, Nicolae Ciucă kormányfő elmondhatná, hogy miért akadályozta meg plágiumügye kivizsgálását, Marcel Ciolacu egyes tévécsatornák lefizetéséről számolhatna be, és így tovább.

Végül eljuthatunk az útszéli gombaárusokhoz is, ők is becsapják néha az embert. Igaz, csak néhány lejjel, és azt sem az iskoláktól, kórházaktól veszik el...