Három fő alkotórészük van: a csíra, a tartalék táplálóanyag és a maghéj. Egyes növényfajok magvain ezenkívül pelyvalevél is található. A magvak általános jellemzője a jó emészthetőség — ez meghaladja a 80 százalékot — és az alacsony nyersrosttartalom. A legnagyobb mennyiségben keményítő található bennük. Nyersfehérje-tartalmuk 6—13 százalék között változik, tehát ebből a szempontból csak közepes értékűek, a nyers zsír 2—5 százalék. A gabonamagvakban sok foszfor található, a csíra pedig gazdag E-vitaminban.

A kukorica talán a legnagyobb mennyiségben etetett abraktakarmány. Takarmányozási értékét magas energiatartalma adja. Ez annak köszönhető, hogy 60 százakék körüli keményítőt és közel 4 százalék nyers zsírt tartalmaz. A fehérjetartalom csak 7—9 százalék hibridtől függően, és a lényeges aminosavak (lizin, triptofán) kis mennyiségben találhatók meg benne. A kukoricában található festékanyagok (pl. a zeaxantin) sárga színt adnak a szárnyasok bőrének, és színezik a tojássárgáját is.

A kukorica a kész tápok egyik fő alkotója, legtöbbször a legnagyobb részarányt adja. A nagy energiatartalom miatt ezt az arányt néha csökkenteni kell. Célszerű például mérsékelni a 60—70 kg-os hízósertések takarmányozásában a túlságos elzsírosodás megelőzése érdekében. Ugyancsak ebből a célból a vegyes hasznosítású tyúkfajták jércéinél is mérsékelni kell az arányt. A tehenek esetében a túl nagy kukoricaadag lágyítja a tejzsírt és ezáltal a vajat is. A lovak abrakadagjában is ez a teendő, ha azok túl jó kondícióban vannak.

A kukorica kiválasztásánál vigyázni kell, hogy korán érő fajtát válasszunk, mely jobb vízleadású, és így megelőzhetjük a mérgező toxinokat termelő penészgombák (Fuzarium-, Aspergillus-, Penicillium-fajok) támadását. A Fuzarium a nagy nedvességtartalom miatt már a szántóföldön szennyezi a kukoricát és általában a gabonafajtákat. Az utóbbi két faj viszont a raktározás idején termel toxinokat.