Csodálatos, napsütéses szombati napot ajándékozott nekünk az Úr szeptember 10-én! Sorra érkeztek az autók, autóbuszok a Sepsi Egyházmegye húsz egyházközségéből az uzoni református templom melletti parkolóba, ahol székely ruhás uzoni fiatal asszonyok várták, fogadták és segítették az eligazodásban az érkező nőszövetségi tagokat.
A konferencia, mint mindig, most is igen ünnepélyes pillanattal kezdődött: a gidófalvi nőszövetség tagjai, elnöknője – az előző konferencia szervezője – bevitték a templomba az egyházmegyei nőszövetség zászlaját.
Az istentiszteleten Dénes Katinka Sepsiszentgyörgy-vártemplomi református lelkipásztor hirdette Isten igéjét, Pál apostolnak a Timóteushoz írott első levél 5. részének 8. verse alapján: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.”
Igehirdetésében rámutatott, nehéz időszakon vagyunk reménység szerint túl, a járvány megtépázta a személyek és családok életét is. Egyre több helyről éri támadás a család intézményét, vannak, akik elavultnak tartják, de nem ajánlanak mást helyette. A család az a hely, ahol elmondhatjuk bánatunkat, örömünket, ahol van bocsánat és öröm is. Akinek életében nincs jelen a család, annak a védelme és lelki fala, az nagyon hamar feladja, nagyon hamar áldozattá válik. Akit az Úr nekünk adott, akiről nekünk gondot kell viselni, annak a sorsa végérvényesen összekötődik a miénkkel. Ahogy rólunk gondoskodik az Úr, nekünk is ugyanúgy kell gondoskodnunk a reánk bízottakról.
A konferenciát Bocz Rita Ildikó, a Sepsi Református Egyházmegye Nőszövetségi elnöknője nyitotta meg köszöntőbeszédével, a Zsidókhoz írott levél 11. részének 33. versével biztatva bennünket, hogy maradjunk erősek a hitünkben, majd nt. Incze Zsolt György, a Sepsi Református Egyházmegye esperese Péter második levelének első részéből vett versekkel méltatta az asszonyokat, megköszönve azt, hogy áldozatos munkával, sokszor csupán a háttérből építik Isten országát.
A gidófalvi nőszövetség tagjai nemcsak bevitték a templomba az egyházmegyei nőszövetség zászlaját, hanem a hagyományokhoz híven át is adták a szervező uzoni nőszövetségnek. Tamás Gyöngyvér, a gidófalvi nőszövetség elnöknője megtiszteltetésnek tartotta, hogy egy éven keresztül az ősi templomban őrizhették. Szabó Margit uzoni nőszövetségi elnöknő és Ungváriné Szakács Judit tiszteletes asszony vette át.
Fancsal Gerő Zsolt, a Bibarcfalvi Református Egyházközség lelkipásztora A Bárka – azaz családi harcművészet címmel tartott előadást. A bárka Noé bárkáját juttatja eszünkbe, a harcművészetben viszont egymás ellen kell küzdeni. Ahhoz, hogy megmaradjunk a bárkában, harcolnunk és küzdenünk kell! Nem egymás ellen, hanem egymásért! A családban a tagok el kell hogy fogadják egymást. A harcművészet szabályai hasonlítanak ahhoz, amelyeket a családban be kell tartani. A bárkában közös ég alatt vagyunk azokkal, akikért küzdeni kell! Rendre van szükség a bárkában is, mert a rend azt jelenti, hogy oda kell figyelni a másikra.
A református nőszövetség himnuszának eléneklése után hosszabb szünet következett, amely alatt az uzoni nőszövetség tagjai az 1877-ben épített, de az idén hosszabb felújítási és kibővítési munkálatok után ünnepélyesen újra felavatott volt Református Tatrangi Népiskola épületében fogadták a konferenciára érkezetteket, ahol nemcsak szeretetvendégségre került sor, hanem a helyi nőszövetség tagjainak munkáiból bazár is volt, valamint megtekinthették a Beke György-emlékszobát.
Szünet után a templomban a helybeli lelkipásztor, amint az erre az alkalomra megjelent Igazgyöngy kiadvány vezércikkében is, a Példabeszédek könyvének 31. részéből a 10. verssel köszöntötte a konferencia résztvevőit: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.”
Id. Szabó Margit, az uzoni nőszövetség elnöke örömét fejezte ki, hogy újra sikerült találkozni, hisz az elmúlt időszak mindannyiunkban mély nyomokat hagyott, voltak nehéz pillanatok, veszteségek és fájdalmak. Ekkor is gondot kellett viselni a családokra.
Az uzoni lelkipásztor az egyházközség nőszövetségének életéről tartott vetített képes előadást, majd archív, 1898-ban, 1922-ben, 1941-ben készült fényképeket is felhasználva a volt Református Tatrangi Népiskola épületének 145 évét villantotta fel. Megköszönte a helyi nőszövetség tagjaink az áldozatos munkáját és a támogatók segítségét.
Szabó Margit igazgatónő és Ungváriné Szakács Judit tiszteletes asszony szavalata után az Uzoni Református Dalárda éneke tette még ünnepélyesebbé a találkozót.
Az Uzoni Református Nőszövetségről 1941-ben készült és bemutatott képhez hasonlóan e találkozó résztvevőiről is közös kép készült, majd a református templomtól együtt vonultak a konferencia záróeseményének helyszínére. A tartalmas nap végül közös ebéddel zárult, ahol nem maradt el a mókázás, a jókedv és a mosoly sem.
Ungvári Barna András lelkipásztor
