Végül az elfogadott törvény szerint a közalkalmazottaké mellett nő a polgármesterek, alpolgármesterek, a megyei tanácsok elnökeinek és alelnökeinek, valamint a polgármesteri hivatalok dolgozóinak a fizetése is, de egyelőre nem kapnak több pénzt a képviselők, szenátorok, a kormány tagjai, az államelnök és hivatalának dolgozói.

A jogszabály módosításának kezdeményezője az RMDSZ volt, érvelésük szerint ők az önkormányzatoknál dolgozók bérének emelését tartották szükségesnek, melyek függnek a polgármesterek, tanácselnökök fizetésétől, és amelyek „méltánytalanul alacsonyak”, lassan kiürülnek a hivatalok, nem lesz, aki elvégezze a munkát. Nem ismerhetjük pontosan az alapul szolgáló adatokat, ám azt mindenki tudja, az állami hivatalokban, így az önkormányzatoknál is – hála Liviu Dragneáék igyekezetének – jelentősen nagyobb összeget kapnak kézhez az alkalmazottak, mint a magáncégeknél. Függetlenül attól, hogy mennyit s hogyan dolgoznak, a bértábla szerint megkapják havi fizetésüket, melyet jelentős többletjuttatásokkal egészítenek ki (hallhattunk az állami állásokban osztogatott pótlékok gazdag tárházáról). Ám mindez még nem is lenne gond, hisz többségüknek felelősségteljes munkát kellene végeznie, csakhogy sehol sincs semmilyen minőségi vagy teljesítményhez köthető feltétel. Megkapja nem is kis fizetését az is, aki a jó meleg irodában lógatja lábát, és az is, aki esik át a fején, annyit dolgozik. Az általánosan és központilag felállított hierarchia szerint. Mindannyian találkozhattunk már gőgös hivatalnokokkal, akik felsőbbrendűnek érzik magukat, és sértésnek veszik, hogy feladatuk elvégzését várjuk tőlük. Ők éppúgy magasabb fizetést kapnak majd, mint szolgálatkész kollégáik. Eme méltánytalanság eltörléséről azonban szó sem esett a parlamenti vita során, úgy tűnik, egy ész- és szakszerűbb közalkalmazotti bérezési rendszer kialakítása túl nagy falat a tisztelt honatyáknak, sok munkával, vitával járna, s minek bolygatni a darázsfészket, ők osztogatni akarnak, elégedett, majd a következő választásokon őket támogató hivatalokat és hivatalnokokat, nem méltatlankodókat. Arról ne is beszéljünk, hogy a legzsírosabb állások egy részét éppen politikai támogatással foglalhatják el a szerencsések az adott településen, régióban győztes párt jóvoltából.

Nem az a gond, hogy az igen jelentős infláció­tól sújtott lakosság terheiből próbál átvállalni az állam, hanem az, hogy mikor és kiéből. A közalkalmazottak béremelése esetében nem volt szükség háttértanulmányra, nem elemezték, milyen hatással lesz a költségvetésre. Döntöttek, gyorsan, határozottan. Pedig nem mondhatjuk, hogy Romániában ez a leginkább sínylődő ágazat. A nyugdíjak emelésének lehetőségét állítólag számolgatják, és a minimálbér növelése is terítéken, de ezek még hosszas, alapos előkészítést igényelnek. A kiváltságosak mindig kiváltságosak lesznek akkor is, ha nem ugyanakkora kihívás a kétszeresére nőtt élelmiszerárakkal és az egekig emelkedett energiaárakkal megbirkózni 1500 lejből, mint ennek sokszorosából.

Borítókép: rmdsz.ro