Se szeri, se száma azoknak az élvonalbeli román politikusoknak, akik vásároltak, kapcsolataik révén szereztek egyetemi diplomát, doktori címet. A 1990-es vagy 2000-es években, amikor nagyiparként működtek a diplomagyárak, fel sem merült, hogy ez bűn lenne, kellett a minél magasabb végzettség – bárhol, bármilyen neves vagy névtelen egyetemen –, hogy hitelt és alapot adjon a politikai ranglétrán való felkapaszkodáshoz. Akkor még senki sem gondolta, minél magasabbra jutnak, annál jobban látszik majd a csalás, nagyobb az esélye a bukásnak. És azt sem, hogy egyszer Romániában is bűn lesz a szellemi tulajdon elsajátítása, éppúgy, mint bármilyen más lopás. Igaz, még ma sem kell  börtönnel lakolniuk a plagizálóknak, „jutalmuk” legfennebb a szégyen (ha éreznek ilyet egyáltalán), no meg esetleg a lemond(at)ás.

Bizonyára Sorin Cîmpeanu sem gondolta, hogy vesztét okozhatja az az egyetemi kurzus, amelynek tekintélyes részét kollégái írták, de saját neve alatt jelent meg. Miért is gondolta volna, amikor jól bevett gyakorlat volt (s van talán még ma is az), hogy az egyetemi tanárok gond nélkül meríthetnek a doktoranduszok vagy alárendeltjeik ötleteiből, felhasználhatják sajátként kutatásaikat, forrás megjelölése nélkül, a szigorú hierarchia lehetővé teszi, hogy kihasználják az alattuk állók tudását, tehetségét. És nem gondolhatta azt sem, hogy nem jár sikerrel miniszterként a plágiumügyek elkenésében, pedig mindent megtett, hogy minimálisra csökkentse a bukás esélyét (reformtörvénye három évre csökkentené az elévülés idejét, a bírálóbizottság pedig külön szakmai testület helyett ugyanaz az intézmény lenne, ahol elkövették a csalást). Elkésett, mert tizenöt évvel ezelőtti vétsége idejekorán napvilágot látott, és patrónusai szemrebbenés nélkül feláldozták, hogy botránya nehogy magával sodorja a szintén plágiummal vádolt miniszterelnököt, s ne feketítsék be tüntetések ma Klaus Iohannis államelnök egyetemi évnyitó beszédét.

Sorin Cîmpeanu megbukott, de helyére egészen biztosan olyan kollégája kerül, aki hűségesen továbbviszi az államfő által megálmodott Művelt/Képzett Románia sete-suta reformprogramját. Ebben minden bizonnyal ott marad a plágiumok elkenését szolgáló fejezet is, hisz sokaknak rengeteg a veszítenivalója. Más kérdés az, mily módon akarnak tisztességes, becsületes, művelt és jól képzett társadalmat építeni úgy, hogy a szellemi terméknek nincs értéke, bárki által lopható, fel- és kihasználható. Ahol mindig vannak egyesek, akikre nem vonatkoznak a szabályok, csalásaik eltussolhatóak. Csak azért, mert kellőképpen szolgalelkűek, jó eszközök a még magasabb polcon ülők kezében.

Sorin Cîmpeanu erőteljes nyomásra, de lemondott. Áldozatnak nevezte magát – és valóban az, hisz közvetlen kollégái, főnökei közül is igen sokan botorkálnak ugyanebben a cipőben. Őt odadobták koncnak, hogy mentsék saját bőrüket.

Borítókép: Facebook / Sorin Cîmpeanu