Akkor mit tegyünk ebben az egyre agyamentebb irányba taszított világban? Hát vegyünk példát mondjuk a Zsil völgyében lakó, azaz igencsak szórványban élő barátainktól, akikkel egyik minapi estén beszélgettem kicsit hatszemközt. Azt mondja a hölgy – akit az itteniek Ladynek neveznek – két szippantás és fújtatás között, s közben nevet, hogy: „Há’ azt hiszik ezek – akiket gyűjtőnevükön Nagy Testvérként szoktunk emlegetni –, hogy meg tudnak ijeszteni bármivel is? Hát mi túléltük Ceaușescut! Nem volt kaja, nem volt villany, benzin, fűtés, tévé. Semmi jó sem volt. De mégis: volt gyertya, volt könyv, beszélgettünk, vastag fonalból ruhafélét kötöttünk, ettük, amit tudtunk, »kreatívak« voltunk. Főztünk pálinkát lekvárból, pityókából, almahéjból, ettük a csontszilánkos »robbantott« csirkeaprólékot, nutriakolbászt, rántott húst kínai löncshúsból. Egyszer a váratlan vendégeket is megetettük abból a háromból, amit az önkiszolgálóban lehetett kapni: száraztészta, vegyes zöldség sós lében és valami piros szósz. Rossz volt, diktatúra volt, de túléltük. Csendben eltemettük szólni merészelő mártírjainkat, hittük, hogy a Jóisten tán kicsit magyar, de főleg székely, mert az Ő házában még nem volt tilos az anyanyelvű szó, és faltuk a sorok között olvasható biztatásokat, igazságokat, csodáltuk a közülünk kiemelkedő szólni merészelőket. Elolvastunk, megvettünk mindent, ami magyarul volt írva, megnéztünk minden színdarabot, énekeltünk este a sötét szobában s forró teát ittunk. Csodálatos volt. Csak azért is volt. Persze most, hogy azért kicsit jobb a világ még nekünk is, mint akkor, keservesnek látszik az ide szánt »szebb jövő«. Hisz látjuk, mit kavarnak a nagyhatalmak, látjuk, hogy ismét porszem jelentőségű számukra az egyes emberi lény. De nem adjuk fel! Ha kell, összebújunk, ha kell, dolgozunk és imádkozunk, s ha úgy kell, hát meg is ragadjuk, ami a kezünkbe kerül. Megmaradunk. S erre próbáljuk nevelni gyermekeinket, unokáinkat is!

Lady itt megáll. Kell egy kis levegő a szuszogáshoz is. Aztán elmosolyodik, Dávidra néz, majd rám. Mosolyog. Ad két cuppanósat, Dávid kezet nyújt, és elindulnak az éjszakába. Amely után szép, napos, színes őszi reggel következik.