A marosvásárhelyi Dubb László 1947-ben született, első novelláskötete 2019-ben jelent meg, a második ez év végén fog, a szerző 75 éves. Van az az elképzelés, miszerint ténylegesen jó prózaíró a harmincadik életév betöltése után lesz az emberből, s ha ez így van, ezt Dubb úr kétszeresen, Szvoren Edina pedig „egyszeresen” sikeresen teljesítette. Az 1974-ben született budapesti szerző első novelláskötete, a Pertu ugyanis 2010-ben jelent meg, ekkor a szerző 36 éves volt. Az olvasóközönség és a szakma egy­aránt azonnal felfigyelt rá. Hogyan is lehet nem felfigyelni az ilyen sorokra: „A párkányra szerelt tüskesoron csússzon meg a fény. Szemből süssön a nap, az egyházi teniszpályák felől, hogy amikor az ablakon kinéz, ne lássa jól a hőmérőt. Legyenek kilátást akadályozó étolajfoltok azon az ablaküvegen.” (Pertu, Pertu kötet, Palatinus Kiadó, 2010)

Ugyan már tizenéves korától foglalkozott írással, de sokáig, 2005-ig nem lépett a nagy nyilvánosság elé, munkáit nem találta eléggé érettnek. A Litera így ír erről: „Nehezen talált rá a fókuszra, amellyel könnyen gondolkodik. Ahogy azt már több helyen is említette: a regény felől indult a rövidpróza irányába, mely utóbbi jó ideig kiesett a látóköréből, és inkább a nagyepika és a versek iránt érdeklődött, amit olvasói éretlenségével magyaráz. Mivel regényszerű szuflával indult neki a dolgoknak, nehéz és hosszú folyamat volt megtanulnia, hogy meddig tart az írás, hol érnek véget a művei. Bevallotta: nagyon euforikus pillanatként élte meg élete első befejezett írását.” Hogy a tanulási folyamat nagy sikerrel járt, az is bizonyítja, hogy a Pertu rövidesen ugyancsak keresett könyvvé vált, el is fogyott, 2017-ben újrakiadást is megért.

2012-ben újabb kötettel jelentkezik a szerző: Nincs, és ne is legyen. Lett – mondhatnánk némileg gunyorosan, hiszen a szerző már 2010-ben Déry Tibor-díjban részesült, 2011-ben pedig két újabb díjjal ismerték el munkáját: a Bródy Sándor- és Gundel művészeti díjjal. Sajátos írói világa, mely csak részben követi a – hm – magyarországi írók megszokott fonalát, ugyancsak kizökkenti az olvasót nyugalmából. Derűje, humora is olykor borús, pesszimista, de mindenképpen – felemelő. „Ha tökéletesen érted a szöveget, nem lesz jelentése”, vallja, s erről tesz is, nem könnyű szövegei mélyére hatolni, de mindenképpen érdemes. E könyve is elfogyott, 2019-ben ismét (átdolgozva) kiadták.

2015-ben újabb novelláskötete látott napvilágot, sokatmondó és nagyszerű címmel: Az ország legjobb hóhéra. Nem elhanyagolandó az sem, hogy 2013-ban megkapta az Artisjus-, 2014-ben a József Attila-díjat. 2015 nem csupán az új könyvének éve, a Nincs, és ne is legyen novelláskötetét az Európai Unió Irodalmi Díjjal ismeri el.
2018-ban a Verseim, tizenhárom történet című novelláskötete lát napvilágot. Egyfajta fricska a cím, mondhatnánk, hiszen a zeneelmélettel és komponálással is foglalkozó szerző valamikor verseket is írt, de ezek nem igazán kerültek az olvasók elé. A kritika meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta e kötetét, persze – miként az lenni szokott – ez nem akadályozta abban az olvasókat, hogy élvezettel olvassák. 2019-ben a jelentős Libri irodalmi díjjal ismerik el munkásságát, erre szinte csak ráadás a Mészöly Miklós-díj. 2021-ben újabb novelláskötete jelenik meg: Mondatok a csodálkozásról.

Miklóssi Szabó István

Szvoren Edinával a közönség a pulzArt8 keretében találkozhat október 13-án, csütörtökön 17.30 órától a sepsiszentgyörgyi Zamat Caféban. A szerzőt Pieldner Judit sepsiszentgyörgyi irodalomtörténész faggatja.