Megjegyzem, hogy az ingatlannak 1/6 részben társtulajdonosa vagyok 2011-től. Nem írhatom, hogy baráti viszonyban vagyok a Kovászna Megyei Prefektúra mindenkori elöljáróival, csak azt, hogy korrekt munkakapcsolatban állok velük. Résztulajdonosi minőségem kötelezettségeket is jelent, így a felújításhoz szükséges kiadások 1/6 része személyemet terheli, és ez elég nagy összeg, több százezer lejre rúg.

Itt egy kis történelmi kitérőt teszek. A Fogolyán-házat az 1950-es években kobozták el karhatalmilag, jogcím nélkül, és immár több mint 70 éve a román állam használja, ingyen és bérmentve. Egy részét hosszas pereskedés után visszaszolgáltatták, ezért jog szerint köteles vagyok a felújítási munkálatok egyhatod részének költségeit vállalni, de itt van az a pont, ahol a jog és az igazság ütközik, és az igazság a hatalommal szemben alulmarad, mint általában, most ebben az esetben is! Ahogy megemlítik a cikkben, a múlt évben is elvégeztek egy fontos munkálatot a prefektúrán: a teljes villanyhálózat cseréjét és a belső festést. Ennek is az 1/6 részét magam kellett hogy kifizessem (több százezer lejt), de hát erre nem csupán a jog, hanem az erkölcs és a fogadalmam is kötelez.

Örvendetes számomra, hogy az épület utcai részének felújítására is sor kerül. A történelmi hűség és a pontos helyreállítás kedvéért tudatom, hogy a homlokzat jobb és bal oldalán 2–2 kőből készült díszgömb volt (nem kehely), amelyek közül az egyik még a 90-es években is a lábazat szélén állt, majd az is eltűnt, senki sem tudja, mikor és hova, habár eredeti elem lehetne a felújításhoz. A tetőtéri talpazaton egy Hermész-szobor állt, a kereskedők (és tolvajok) védőszentje azonban úgyszintén tisztázatlan körülmények folytán ismeretlen tettesek által valahova elpárolgott... Természetesen elvárom, hogy a négy díszgömb és a Hermész-bronzszobor visszaállítási költsége ne a kifosztott család örökösére terhelődjön!

Az eddigi tárgyalások során egyébként szóbeli és becsületbeli ígéretet is kaptam arra nézve, hogy ha az épületet visszaszolgáltatják – azaz nem a hatalom, hanem az igazság győz –, a jelenlegi felújítási és javítási költségeket semmiképpen nem terhelik a törvényes örökösre. A teljes Fogolyán-ház visszaigénylése ugyanis több síkon folyamatban van, hiszen fényképekkel is tudom bizonyítani, hogy nagyapám, dr. Fogolyán Kristóf az épületben ma is létező terasz korlátai előtt tanít első lépéseimre. Hangsúlyozom, hogy nem az anyagiasság vezet: erkölcsi kötelességem, szándékom és célom felmenőim tulajdonának, a Fogolyán-háznak az Isten segedelmével való visszaszerzése, mert a lopott holmi visszajár. Amíg vissza nem adják, amit jogtalanul vettek el és használnak a mai napig, addig nem tudni, hol az igazság, hol a jogállam...

Nincs szándékomban megszüntetni a prefektúra intézményének működését az ingatlanban, de a Fogolyán család becsületét, munkásságának a tiszteletben tartását vissza kívánom hozni a köztudatba. Annál is inkább, mert mai román orvosok csodálkozva teszik szóvá, hogy e kiváló orvoscsalád neve mennyire feledésbe merült. Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha a mára méltatlanul elfelejtett Fogolyán család emléke visszakerülne az őt megillető helyre Székelyföldön.  

Szotyori Nagy Áron