Az önkormányzat pár éve kiírt egy pályázatot térplasztika készítésére, erre Bánffy Barbara, a temesvári tervezői egyetem hallgatója, Kovács Kristóf, a budapesti Moholy-Nagy Egyetem tanulója, Turóczi Áron Mátyás építészhallgató és András Szilárd csíkszeredai építész jelentkezett munkákkal. A héttagú zsűri a rendkívül sokszínű, eredeti ötletek közül a legjobbnak Bánffy Barbara munkáját ítélte, így az ő terve alapján készült el a térplasztika Kézdivásárhely bejárataihoz.

Bánffy Barbara térplasz­tika-koncepciója elsősorban Kézdivásárhely címeréből inspirálódott. Szerepel rajta a hármasság szimbóluma, amelyet a régi címerben a három bástya, illetve a három búzakalász jelöl. Pályamunkája mellé írt szövege szerint a hármas szám egyrészt a bölcsességet, illetve a harmóniát szimbolizálja, másrészt az egészség és a gazdagság jelképe. Fontosnak tartotta továbbá kiemelni a címerből a három arany búzakalászt, amely az újjászületés megfelelője, a kenyér és egyben az élet, a termékenység szimbóluma is. „Ezt a hármasságot jelzi a három test, amit egymás mellé illesztettem, illetve ezek formája, ami a búzából kiindulva a zsák formájára hasonlít” – tette hozzá.

Az értékelés során a zsűrinek négy szempontot kellett figyelembe vennie: a terv kifejezőképességét, valamint a térség kulturális identitásához köthetőségét; a koncepció pontosságát és megvalósíthatóságát. A zsűri értékelése alapján mindegyik munka tartalmazott hiányosságokat, a legtöbbet zártabb, kisebb térre látták kivitelezhetőnek, nem a város bejárataihoz. Valamennyi tervnél kiemelték az ötlet eredetiségét és az elképzelés kidolgozásának összetettségét. A zsűri tagjai egymástól függetlenül döntöttek, egytől tízig pontozva a munkákat. A végső összesítésben Bánffy Barbara munkája 62,74 pontot, Kovács Kristóf terve 55 pontot, Turóczi Áron Mátyás ötlete 53,87 pontot, valamint András Szilárd pályázata 52,50 pontot kapott.

A térplasztikán három nyelven – magyarul, románul és németül – szerepel a város neve.