Szívünkbe hasít a hír: földi életének 62. évében eltávozott közülünk Zsigmond László barátunk és egykori harcostársunk, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) egyik alapítója, nagy tudású gondolkodója, a rendszerváltozás utáni lázas idők közvetlen tanúja és alakítója.
Kiemelkedő intelligenciája, átlag feletti igazságérzete, szabadságszeretete és vitakultúrája mellett rendkívüli bátorsággal, szókimondással és következetességgel áldotta meg a teremtő.
Nem volt harcos frontember, sem karizmatikus szónok, mégis, ha megszólalt, saját társai és politikai ellenfelei egyaránt figyelemmel hallgatták sajátos logikájú, de mindig koherens fejtegetéseit, érveit. Rövid politikai pályafutása alatt – 1990 és 1996 között volt a MISZSZ parlamenti képviselője, érzékeny idegrendszere eddig bírta a politikai bozótharcot – számtalan hatékony háttérbeszélgetésben védte meg az erdélyi magyar álláspontot a meghatározó bukaresti politikai véleményformálók előtt.
Túlzás nélkül elmondható, hogy a román demokrácia szempontjából döntő jelentőségű 90-es esztendő elejének felfokozott hangulatában, a marosvásárhelyi fekete március és a júniusi bukaresti bányászjárás – ennek közvetlen fizikai áldozata is volt parlamenti munkájának kezdetén – által kifeszített politikai hangulatban Zsigmond László egyszerre racionális és szenvedélyes háttérmunkája meghatározó volt a román többség és a magyar számbeli kisebbség közötti politikai párbeszéd megalapozásában, fenntartásában.
Barátai, egykori misszes társai és tisztelői szomorú szívvel engedik útjára az örök vadászmezők felé.
Legyen könnyű az utad, Laca!
Toró T. Tibor
