Vagyis közel háromszor annyian tanulhatnak, cseperedhetnek a korszerű, új épületben, mint a korábbi, mindössze húszfős gyermeklétszámra méretezett tanodában – talán ez az esemény legbeszédesebb száma. Mindkét épület a magyar állam támogatásával születhetett meg, s most az óvoda mellett játszóteret és műfüves sportpályát is átadtak, legyen nagyobb mozgástere a gyermekeknek a gyimesbükki templomépítő papról, Dani Gergelyről elnevezett általános iskola szomszédságában. És mivel Gyimesbükk – a történelmi Erdély egyik legkeletibb települése – közigazgatásilag már Bákó megyéhez tartozik, az is figyelemre méltó, hogy mindez ünnepélyesen, akadálymentesen történhetett meg.

Mindamellett, hogy a gyimesbükki, bővítésre szoruló régi óvoda ténye önmagában is beszédes, mi több, egyenesen megható – vajon hány erdélyi, székelyföldi településen szembesülnek hasonló, számottevően növekvő gyermeklétszámmal? –, érdemes meghallani azokat a hangokat is, amelyek a nemzetek közötti összefogás, a magyar és a román ajkúak közötti párbeszéd, az egymásrautaltság gondolatát is erősítik. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, egyben a gyimesbükki gyermekeket évtizedek óta támogató Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének vezetője nem csak a megerősödött nemzeti összetartozás érzéséről beszélt, nem csak azt hangoztatta, hogy az óvodaavatás elégtétel ama nagy elődök számára, akik egész életüket fordították arra, hogy a csángó magyarság mindig megőrizze önmagát, anyanyelvét és kultúráját a szülőföldjén, hanem egy felkérést is megfogalmazott. Arra bátorította Oltean Pétert, a település első RMDSZ-es polgármesterét: vigye el román kollégáinak annak az üzenetét, hogy a csángó magyarokkal és a magyarországiakkal mindig jó összeadni az erőket és a lehetőségeket, mert mindenki nyertese lesz az együttműködésnek. A házelnök szerint a csángók életpéldája, életereje, hűsége keresztény hitükhöz, magyar anyanyelvükhöz és szülőföldjükhöz a legnagyobb érték, amit ma a magyar nemzetnek, a román nemzetnek és Európának adni tudnak. Köszönetet is mondott azért a példáért és lelkierőért, amelyet a gyimesbükkiek nyújtanak.

Jövőbe mutató és beszédes a gyimesbükki példa. Nem csupán a környék egyedisége, történelmi hagyatéka olyan sajátosság, mely még a sebtében átutazót is ámulatba ejti, hanem ha ehhez társítjuk az ott élő csángók magyar anyanyelvük, kultúrájuk és vallásuk iránti elkötelezettségét, akkor érthetőbbé válik, miként is nőhették ki korábbi óvodájukat. Noha ma már elképzelhetetlen, hogy a csángó magyar családok 10–14 gyermeket neveljenek, mint a régi időkben, két világ határán a gyimesbükkiek mégis úgy érzik, van értelme az életnek, van értelme a gyarapodásnak. Márpedig ez mindennél beszédesebbé teszi példájukat. Így aztán csak szurkolni lehet nekik, és azt kívánni, váljanak valóra azok az ünnepi kívánságok, hogy mielőbb legyen szűkös a mostani óvoda is, hadd főjön a fejük az illetékeseknek egy újabb bővítés miatt... Ráadásul, a helybeli általános iskola után néhány kilométerrel odébb, Gyimesfelsőlokon folytathatják középiskolai tanulmányaikat, a bentlakással is rendelkező Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Gimnáziumban, a Gyimesek világából ott pillanatnyilag is 328 diák tanul. Ez bizonyosan jó választás lesz, hiszen miként Berszán Lajos atya, az iskola megalapítója és lelki vezetője is vallja, a végzős diákok mindenhol megállják a helyüket.

Óvodaavató ünnepség Gyimesbükkben. Borítókép: Facebook / Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa