Honvédelmi miniszternek különben sem egy civilt, egy szociológust kellett volna odatenni, mint amilyen Dâncu, hanem egy harcos katonát. Egy igazi katona ugyanis biztosan harcolni akar, nem békét kötni, mint a miniszter. 

Szokásától eltérően a fejleményekre Iohannis elnök is megszólalt, mint az Úr hangja, és azt mondta, csakis Ukrajna döntheti el, hogy mikor és hogyan tárgyaljon. És mondá azt is: „ez a mi véleményünk, az Európai Unió hivatalos álláspontja, és valószínű egyes méltóságoknak nálunk gyakrabban kellene olvasniuk a sajtószemléket, hogy megtalálják ezeket az álláspontokat”. Ez az igazi harcos vélemény. Ha a jóslatok beválnak, és Iohannis NATO-főtitkárrá avanzsál, akkor még azt is megparancsolhatja, hogy a NATO hadat üzenjen Oroszországnak. Iohannis bírálatára Vasile Dâncu azt válaszolta, Franciaország elnöke és a NATO képviselői is azt nyilatkozták, hogy a diplomácia az egyetlen lehetőség a konfliktus megszüntetésére.

Egyelőre ebben még a diplomáciának nincs nagy szava, csak a politikának, és a háború köztudottan a politika folytatása más eszközökkel. (Most mindenki éppen más eszközöket vett kézbe.) Még saját pártfőnöke, Marcel Ciolacu is – aki állítólag vetélytársat lát benne – bírálta a honvédelmi minisztert. Azt állította, hogy határozottan tévedett, mert neki, mint a kormány tagjának az állam politikáját kell vallania. Pedig meg is védhette volna a PSD-s minisztert, mert úgy szokás, hogy ha egy magas funkcióban lévő elszólja magát, és nem azt mondja, ami illendő – azaz politikailag korrekt –, akkor azzal lehet takarózni, hogy az az illető magánvéleménye. (Dâncu is mondhatná védekezésként, hogy nem ért egyet saját véleményével).

Az USR is nekiesett Dâncunak. Tegnapra be is hívatták a parlamentbe, hogy a szőnyeg szélén állva magyarázza bizonyítványát, s „azt várják, hogy oldja meg a problémát addig”. Lehet, selyemzsinórt küldtek neki, mert „nem lehet háborús időkben az egyik legfontosabb minisztérium élén olyasvalaki, akinek nem tudni, mi van a fejében”. Annak, aki Putyin propagandistájává vált, mennie kell – mondják. A miniszterelnök is nyíltan el beszélgetett vele. (Lehet, hogy egy-két körmöst is kiosztott neki). 

Dâncu, mielőtt repülőre pattant volna, hogy hazajöjjön Brüsszelből, elment egy könyvtárba, és olyanokat posztolt Facebookján, hogy: „Ez (a könyvtár) egy eldugott paradicsom, és a kretének és középszerűek nem értik meg, hogy ez nem az ő világuk. Itt nem hallatszik az idióták hangja…, a hülyék ordibálása és a hitványok mézes-mázas suttogása”. No, ezen szavait is magyarázhatja majd idehaza.

Az ukrán elnök Zelenszkij mintegy válaszul honvédelmi miniszterünk békekötési javaslatának ötletére azt mondta, hogy: Ez a terrorista állam (Oroszország) békét akar? Világos, hogy nem. Békét csakis Ukrajna felfegyverzése hozhat.

A békekötésekre általában akkor kerül sor, amikor a háborúzó felek egyike vereséget szenved. Az orosz–ukrán háborúban erre nem tudni mikor és hogyan kerülhet sor. Az oroszok nem tudják legyőzni az ukránokat, mert a világ legerősebb katonai szövetsége, a NATO tagjai azt nem engedik. Az ukránoknak is nehéz lesz legyőzni Oroszországot, mert egyelőre még csak saját területük visszaszerzéséért harcolnak. Így nem lehet még csak sejteni sem, hogy ki lesz a győztes és miről fognak a béketárgyalások szólni.

Ha megunják a háborúzást, akkor tűzszünetet köthetnek (de békét nemigen), mint Észak- és Dél-Korea 69 évvel ezelőtt, és ez a konfliktus is befagyhat egy hideg télen itt az oldalunkon, hogy még ükunokáink is „élvezhessék” annak hatását.