Demeter J. Ildikó
A csendőrség nem tudja szavatolni az 1956-os megemlékezések résztvevőinek biztonságát Kolozsváron – jelentette be Oláh Emese alpolgármester, és mintha csak az időjárásról, egy megállíthatatlan viharról lenne szó, közölte, hogy így – az előző években megszokott menetrendtől eltérően – átszervezik az egész ünnepséget délelőttre, az esti fáklyásmenetről pedig lemondanak. Történik mindez abban a városban, ahol Emil Boc liberális polgármester folyton multikulturalitásról, gazdasági és kulturális pezsgésről, közbiztonságról és hasonlókról szónokol.
Persze a román politikusok szavait már senki sem veszi komolyan, az állítólagos kolozsvári jólét és jóllét is elég vékony rétegre igaz (nyilván a városvezető is ebbe tartozik), az viszont megdöbbentő, hogy a csendőrség, a közrend fenntartására hivatott állami szerv nem képes megvédeni néhány száz békésen emlékező polgárt a fociultrák erőszakoskodásától, mi több, ezt be is ismeri, és ami valóban elképesztő: ezen senki sem háborodik fel. Románia egyik legnagyobb városának második számú embere (aki egy kormányon, a liberálisokkal koalícióban levő párt magas rangú tisztségviselője) egyszerűen csak újraszervezi a programot, hogy ne zavarják a hőzöngőket. A kérdés el van intézve, mehet tovább mindenki a dolga után. Esetenként folytathatja a semmittevést, félrenézést, sunyi hallgatást, üres beszédet...
Sem az RMDSZ-nek, sem az ellenzéknek vagy a magát függetlennek tartó sajtónak (amennyi van mindkettőből), sem egy civil jogvédő szervezetnek, netán a Nép Ügyvédjének nem tűnt fel, hogy miről van szó: a csendőrség – az állam jelentős létszámú, jól fizetett és felszerelt, katonai jellegű szervezete – meghátrál egy csoport szélsőséges kötekedő elől. Nem először. Ez történt az úzvölgyi temetőben is 2019 júniusában: a csendőrség képtelen volt megvédeni az imádkozó székelyeket a verekedni érkező temetőgyalázóktól. És nem lehet mindezt azzal elintézni, hogy a magyarságot nem is akarják megvédeni (gyakorlatilag 1990 márciusa óta): a 2018. augusztus 10-i bukaresti tüntetésen a csendőrség a Dragnea távozását követelő románokkal szemben bizony nem rettent vissza az erőszakos intézkedésektől, és annak sem volt semmilyen következménye. Pedig azóta többször változott a kormány és a belügyminiszter is, mindjárt három éve van liberális kézben a tárca.
Az új miniszterek reformot ígértek, a plágium- és korrupciógyanús Lucian Bode is, aki lassan két éve regnál, és elmozdíthatatlannak látszik. Pedig semmi javulás nem mutatkozik a rábízottakban, sőt. A csendőrségnél maradva: a közrend és a törvényesség őrei a jelek szerint csak a katonai parádékra alkalmasak. Tavaly decemberben a Șoșoacă-házaspárt védték az általuk fogva tartott külföldi riporterek helyett, aztán az AUR tört be a tehetetlen egyenruhások között a parlamentbe (több gépkocsit is megrongálva), idén januárban az Elie Wiesel Intézet tett panaszt a hatóságnak a holokauszttagadók iránt tanúsított elnéző magatartás miatt, és ez korántsem a teljes lista. Most pedig előre, hivatalosan is bejelentették, hogy október 23-án Kolozsváron nem fogják elvégezni a munkájukat. De akkor miért tartjuk őket?
