2020-ban vörös festéket fújt egy tüntető az amerikai Miamiban Kolumbusz Kristóf szobrára (Richmondban le is döntötték az emlékművet), mert ő fedezte fel Amerikát 1492-ben, és sokan az indiánok lemészárlásának jelképeként tartják számon. Lehet, hogy ha ő nem fedezi fel Amerikát, az máig is felfedezetlen marad, és az indiánok is mind megmaradtak volna. A híres amerikai elnök, George Washington szobrát vörös festékkel öntötték le New Yorkban. Prágában a néhai miniszterelnök, Winston Churchill (akinek elévülhetetlen érdemei voltak a második világháborúban) szobrára azt írták fel, hogy „Rasszista volt”, és alája, hogy „A fekete életek számítanak”. Különben 2020 a nagy szobordöntögetések éve volt Amerikában, és az átterjedt Európára is.

Fejlődik a technika, mert két évvel ezelőtt még szobrokat öntöttek le piros festékkel, mára már festményeket festenek át piros paradicsomlevessel vagy pityókapürével. Ez már ilyen, ha valakinek más véleménye van a világ folyásáról vagy a történelemről, az úgy nyilvánul meg, ahogy tud. Ha sokan vannak, akkor szobrokat döntenek le, ha nem, csak leöntik festékkel.  

Most már ez a szobordöntögetési láz kissé alábbhagyott, bár Ukrajnában még sikerült a magyar turulszobrot ledönteni, de helyette rögtön egy másikat tettek, mégpedig az ukrán címert, mert a város polgármestere szerint Kárpátalján tiszteletben tartják az ott élő nemzetiségek múltját és kultúráját (akárcsak nálunk), de ez a fajta tolerancia nem azt jelenti, hogy számukra mindent szabad. (Akárcsak nálunk.)

Mivel a ledöntésre szánt szobrokkal nagyjából végeztek, radikális klímaaktivisták múlt pénteken (piros) paradicsomlevessel öntötték le Vincent van Gogh híres, 1888-ban festett, Váza 15 napraforgóval című festményét, amelynek eszmei értéke 72,5 millió font. A két környezetvédő hölgy a lelevesezett kép mellé ragasztotta kezeit pillanatragasztóval. Szerencsére idejében el tudták távolítani őket onnan, mert ha nem sikerül, akkor esetleg a képtár falának egy részét kezükön vihették volna egy klímavédelmi tanácskozásra bizonyítékként, hogy mennyire ragaszkodnak a környezetvédelemhez és a képtár falához.

Az akció alatt az amazonok azt kiabálták: „Mi ér többet? A művészet vagy az élet? Jobban aggasztja magukat egy festmény védelme, mint az emberéleté vagy bolygónké?” Szerintük a válság közepette több millió éhező család még egy leveskonzervet sem tud megmelegíteni.

A zöld szervezet, a Just Stop Oil tagjai, amelyikhez a hölgyek is tartoznak, folyamatosan tiltakoznak Londonban, és céljuk leállítani az összes új olaj- és gázprojektet, mert a brit kormány új energiahordozó-kitermelési engedélyek kiadását tervezi. (De ha nem lesz gáz és olaj, akkor a szegények mivel melegítik meg a paradicsomlevest?) Mostanáig úgy tudtam, hogy a napraforgóolaj zöld energiahordozónak számít, de a környezetvédők napraforgó-megsemmisítési szándéka azt sugallja, hogy mégsem az.

Ezután a németországi Potsdamban ugyancsak környezetvédők krumplipürével öntötték le a francia festő, Claude Monet Az őrkövek című, 110 millió dollár értékű festményét. Nem mondták, de arra gondolhattak az olajfestményeket elpusztítani akarók, hogy menjen el a festők kedve az olajfestékek használatától, és így csökkenhet az olajfelhasználás. Így védik ők a természetet. Sajnos, a festményeket üveggel védték, és így azok nem rongálódtak meg eléggé. A Just Stop Oil szervezet vezetői megmondták, hogy mutatványaik egy folyamatos kampánynak a részei. Legutóbb Londonban két, Stop olaj! feliratú pólót viselő aktív aktivista csokitortát nyomott III. Károly friss angol király élethű viaszmásának képébe. Mindenesetre jó, hogy nem az igazi király arcába vágták a tortát.

De ha ezek a környezetvédők ilyen elszántak, akkor még az is megtörténhet, hogy eljönnek III. Károly után Zalánpatakra is. Így jobb lesz, ha a király álruhában jár-kel nálunk, mint Mátyás királyunk annak idején, vagy testőrség kíséretében. Bár ki tudja, lehet, hogy szereti a csokitortát.