Kissé mintha minden fordított sorrendben történne ebben az országban a választások után. A jobboldal a baloldallal szövetkezik, a legkisebb, parlamentbe jutott szervezet — az RMDSZ — hirtelen a két nagy párt közti koalíciós tárgyalások egyik fő tárgyává válik, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyiknek sincs rá égető szüksége a többség kialakításához, aztán a két alakulat elosztja a minisztériumokat és minden más földi hatalmat, miközben a frissen kijelölt közgazdász kormányfő jóformán szóhoz sem jut, erre visszavonul, aztán új miniszterelnököt nevesít az államfő, lassan-lassan pedig a tárcavezetők neve is nyilvánosságra került.
A miniszterek névsorát olvasva pedig az az érzése támad az embernek, mintha valóban feltámadt volna ama Nemzeti Megmentési Front, amelyből származik a két kormányzó párt. Hiszen régi arcok kerülnek ismét a tárcák élére — Ilie Sârbu mezőgazdasági, Ecaterina Andronescu oktatásügyi, Marian Sârbu munkaügyi, Radu Berceanu szállításügyi miniszter —, akik korábban sem bizonyítottak, ám a hűséges pártkatonai szolgálatot országunkban tárcavezetői tisztséggel dívik jutalmazni. Persze, vannak olyan nevek is, melyek akár jó választásnak is bizonyulhatnak: Toader Paleologu lesz a művelődésügyi miniszter, Cristian Diaconescu pedig minden bizonnyal helytáll majd külügyérként, a belügyminisztériumtól megfosztott Vasile Blaga pedig a fejlesztési tárcát irányíthatja. A névsorból kiderül: a miniszterek kinevezésénél nem a hozzáértés, szakmai felkészültség volt a legfontosabb kritérium, hanem mindenekelőtt a pártokon belüli különböző csoportosulások érdekeit tartották szem előtt. A jelek szerint attól sem riadtak vissza, hogy új minisztériumokat hozzanak létre: Elena Udrea vezetésével például a turisztikai tárcát, de hasonló a helyzet a sport- és ifjúsági minisztérium esetében is, amelyet Monica Iacob Ridzi vezet majd.
A leendő kabinetről a névsoron kívül sokat elárul, hogy nincs még végleges kormányprogram. Mintha a munkára jelentkező előbb kérné ki a fizetést, mint hogy megkérdezze, mit is kell dolgozni.