A román kormány (így az állam) helyi képviselője azért mosakszik, mert kénytelen életbe ültetni egy bírósági végzést, amely Románia (tehát az állam) elfogadott törvénye alapján született. Visszás, nem is kicsit.

A Maros megyei prefektus közleményében hosszasan fejtegeti, hogy intézménye miként igyekezett tűzzel-vassal, minden jogi kiskaput kihasználva megakadályozni, hogy a Bánffy család visszakapja a kommunisták által államosított javainak legalább egy részét. Miközben védekezik a törvény betartása miatt, leír egy Romániában egyáltalán nem egyedi, majd’ két évtizedes visszaszolgáltatási kálváriát. Az örökös, Bánffy Éva először 2008-ban fordult bírósághoz, mert a ratosnyai földosztó bizottság után a megyei testület is kedvezőtlenül bírálta el igényüket. A szászrégeni bíróság 2010-ben helybenhagyta az örökös keresetét, a ratosnyai földosztó bizottságot birtokba helyezésre, az illetékes megyei testületet pedig a birtoklevél kiállítására kötelezte. Az ítéletet 2011-ben a Maros megyei törvényszék is megerősítette. Ennek ellenére mindeddig nem került sor a visszaszolgáltatásra, mert a prefektúra hat (!) alkalommal támadta meg a restitúciót kimondó határozatot. Erőfeszítéseik azonban sorra kudarcot vallottak, a szászrégeni bíróság idén júniusban született ítélete pedig minden további kibúvótól megfosztotta a hatóságokat: arra kötelezte a ratosnyai és a megyei illetékes bizottságot, hogy 2022. november 1-jéig állítsák ki a birtoklevelet a 2200 hektár Bánffy-erdőre, ellenkező esetben 2022. augusztus elsejei hatállyal 1000–1000 lejes bírságot kénytelenek befizetni az állami költségvetésbe.

Mara Togănel prefektus még tett egy próbát, kikérte a pénzügyi és belügyi tárca álláspontját, ám azt a választ kapta, hogy a bíróság által megszabott kötelezettség „önként végrehajtandó”, így október 28-án aláírta a birtoklevelek kiállításáról szóló határozatot. És kiadott egy közleményt, amelyben hosszasan magyarázza, miért nem tehetett egyebet.

Nem csoda az aggodalma, hisz elődeinek és kollégáinak, erdélyi megyék kormányhivatalainak, jogászaiknak eddigi „sikersorozatát” kellett megtörnie, akik nem csak a jogi gáncsoskodásban jártak élen, de „nemzetféltő” szószólóik kellőképpen felhergelték a közhangulatot is a „román” területeket elhappoló magyar grófok és bárók ellen. Ha a tulajdonjog megkérdőjelezése nem járt eredménnyel, a kommunista koncepciós perek ítéletei alapján háborús bűnöst faragtak a mindenükből kiforgatott erdélyi magyar arisztokrácia jeles tagjaiból, hogy így lehetetlenítsék el a tulajdonba helyezést. Ily módon érték el sok ezer hektár visszaállamosítását és számos ingatlan (köztük az árkosi Szentkereszty-kastély), föld- és erdőterület visszaszolgáltatását késleltetik a végleges bírósági ítéletek dacára.

A Bánffy-örökösök harca ez esetben eredményes volt, visszakaptak egy darabkát az őseiktől elkobzott vagyonból, ám nagyon sok még a rendezetlen, különböző bíróságokon hányódó ügy, és minden esetben a román állam intézményei akadályozzák a román állam törvényeinek érvényesítését. Miért? Nehogy történelmi igazságtétel szülessen és ismét magyar kézbe kerüljön az, ami mindig is magyaroké volt.

Borítókép: Népújság / Vajda György