Mondják, a hagyományokat meg kell tartanunk, de valójában fordítva van: a hagyományok tartanak meg minket – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Virág Endre, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója a 32. Népzene- és néptánctalálkozót pénteken este a Tamási Áron Színházban a budapesti Duna Művészegyüttes előadása előtt. A Makovecz Imre emlékére, Juhász Zsolt által rendezett Héttorony című táncszínházi produkciót filmvetítés előzte meg a Háromszék Táncstúdióban.

Lehet-e továbbvinni azt a népzene- és néptánckultúrát, amely a beszéd mellett a társalkodás, a közösségalkotás eszköze? – tette fel a kérdést Sebő Ferenc magyarországi népzenekutató Kallós Zoltán erdélyi népzenegyűjtőnek a Szomjas György rendezte, Válaszúti hegy aljába’ (2015) című portréfilmben. A kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató válasza: igen. A szervezők találóan indították a találkozót az említett a filmmel, hisz Kallós Zoltán életútján keresztül kirajzolódott az a folyamat, amely a gyűjtésektől a tiltott időszakon át elvezetett a táncházmozgalom hetvenes évekbeli indulásához, a városi fiatalok népi kultúra felé fordulásához.

Egy másik műfajban, a tánctörténeti tényeket tálaló könyvben a XX. század elejétől napjainkig zajlott folyamatokat ismerhetjük meg, mely frissen megjelent kötet bemutatóját szombaton tartották a Sepsi Arénában. A romániai magyar néptáncmozgalom története című kiadványban – amely a Romániai Magyar Néptánc Egyesület kiadásában jelent meg az oktatási segédjegyzet-sorozat kilencedik köteteként – Könczei Csongor kolozsvári néprajzkutató az erdélyi tánchagyományok előzményeitől a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom erdélyi hatásán keresztül az egységes orosz stílus elterjedéséig, a stílusváltást hozó táncházak és táncházas együttesek kialakulásától az 1989 utáni hivatásos együttesek alakulásáig, néptáncfesztiválok, néptánctáborok megjelenéséig, intézmények létrehozásáig ismerteti a romániai néptáncmozgalom útját.
 

A kapu és a színpad között

A találkozó második napján, szombaton minden zegzuga tele volt az arénának. A körfolyosón berendezett kiállítások és a portékáikat kínáló árusok vására, valamint a kisebb termekben szervezett tevékenységek ráhangolták a közönséget a nagyszínpadi előadásokra. Rögtön a bejárattal szemben Ádám Gyula fotói köszöntötték a belépőt. A gyimesfelsőloki Farkasok patakán élő Tankó Fülöp „Gyugyu” énekes, mesemondó, fafaragó hétköznapjait megörökítő felvételek mellett Ádám Gyula a moldvai csángók életéből is nyújtott ízelítőt. Kolozsi Ildi és Csala Eszter (tanítvány) nemezkiállításának címe: Végtelen szálak, az alkotók szerint a tárlat egy utazás, ahol találkoznak az anyaggal, összefonódnak, összekapaszkodnak a gyapjúval, és végül csoda születik.

Nagy érdeklődés övezte Zsuzska folksufniját, ahol a nagyváradi Miklós házaspár, Zsuzsanna és János eredeti népviselet alapján készített ruhadarabjait láthatta a közönség, de rendelni is lehetett, és mint kiderült, a mérőszalag ritkán került le Zsuzsa válláról. Nagyobbik lányuk, Anna lapunknak azt mondta, ebben a családban születésétől belenő a gyermek a népi kultúra szeretetébe, énekel, táncol, kézműveskedik, segít szüleinek. A gyönyörű viseletek szomszédságában kiállított régiséggyűjteményben minden bizonnyal voltak olyan vasalói az árkosi Bálinth Zoltánnak, amelyekkel egykor a rokolyákat, hímzett ingeket vasalták.

A körfolyosó másik felében a Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete játékait próbálták ki a gyermekek, nagy volt az érdeklődés az óriás kártyánál és a méretes marokkónál, célba dobásnál, horgászásnál, de többen a fordított világot láttató szemüveget is kipróbálták. A Guzsalyas Játszóház asztalainál szatyrot varrtak, a Bod Péter Megyei Könyvtár kuckójában könyvjelzőt festettek, Haszmann Gabriella festett bútorai között pedig lehetett fotózkodni a helyszínen kölcsönzött viseletben.
Népmesék és balladák elevenedtek meg egy rendhagyó viseletbemutatón. Németh Hajnal Aurora divat- és ékszertervező a régi varrástechnikákat, motívumkincset használja és sajátos módon újraértelmezi azokat. Szeretné megőrizni múltunk darabjait, miközben átformálja őket a mai világ számára is érthető, hordható, befogadható módon. A mesék, balladák jeleneteit a Háromszék Táncegyüttes tagjai mutatták be.

Mesék szárnyán, legények lábán

Pillanatig sem volt üres a Zenedoboz terem, ahol gyermekek és felnőttek hallgattak mesét, tanultak éneket, ismerkedtek a hangszerekkel – erről Benkő Éva, István Ildikó, Erőss Judit és a Folker együttes gondoskodott.

A VIII. Székelyföldi Legényesversenyen kilenc tizenéves legényke (nem volt köztük helyi táncos) mutatta be kötelező próbaként a széki Csorba János táncát, szabad választásként szintén székit táncoltak. A zsűri egyik tagja, Csorba János, aki régi visszajáró a Háromszék Táncegyüttes találkozóira, lapunk érdeklődésére elmondta: tele volt a szíve, lelke, hogy az ő tempóját, figuráit látta, nagyon örvend annak, hogy a fiatalok megtanulják a táncokat és viszik tovább. Az értékelésnél minden résztvevő kapott valamilyen díjat: ígéretes legényes táncos, hiteles előadó, a széki tánc újraalkotója, egyéni megformálója.
 

Gyermekek, hagyományőrzők és hivatásos előadók

Míg a népzene- és néptánctalálkozó színpadon kívüli programjai valóban a találkozásról, a tevékenységekbe való személyes bekapcsolódásról szóltak, a különböző korosztályok s a népzene és néptánc világát más-más módon megközelítő csoportok, együttesek számára a megmutatkozás volt a cél. A gyermekek gáláján fellépett a kézdiszentkereszti Tisztácska néptánccsoport, a sepsiszentgyörgyi Csicsergők énekegyüttes és az Aprólábak és Kincsek néptáncegyüttes, az erdőfülei Dobó és a kézdiszentléleki Borsika néptáncegyüttes. A fiatalok gáláján bemutatkozott a sepsiszentgyörgyi Százlábacskák, a Százlábú, a Nagykincsek és Kincskeresők néptáncegyüttes, a már említett erdőfülei és kézdiszentléleki együttesek nagyobb korosztályú csoportja, a kézdiszentlélei Perkő, a kézdiszentkereszti Tisztás és a nyárádszeredai Kisbekecs néptáncegyüttes.

A délelőtti előadástömbben mutatta be KerekErdő című mesekoncertjét Paár Julcsi magyarországi énekes, kár, hogy a hatalmas térben elhangzó meseszöveg szinte érthetetlen volt.

A délutáni első színpadi programon a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezésében létrehozott Erdélyi Néptánctudástár oktató kisfilmjeinek szereplői mutatkoztak be, ők azok, akik a különböző tájegységek, falvak hagyományőrző táncosainak tudását a legautentikusabb módon sajátították el. Tőlük tanulhatnak a műkedvelő és hivatásos együttesek eredeti stílusban előadott táncot. A székelyföldi és gyimesi táncokból álló bemutatót Könczei Árpád állította össze.

A hagyományőrzők gáláján a 84 éves gyergyóditrói Tamás István volt a legidősebb táncos, aki a Búzavirág dalcsoporttal érkezett. A gyergyói tánckultúrát képviselte a gyergyóremetei csoport is, akik azt mondták, csak időnként állnak össze, ha hívják valamilyen rendezvényre. A külsőrekecsini Félöves és a dumbrăveni-i Gyöngyvirág hagyományőrző csoport asszonyai korukat meghazudtoló tempóban járták a moldvai csángó táncokat, majd a Háromszék Táncegyüttes és a harmincéves fennállását ünneplő brassói Sirülő tánccsoport kalauzolta a közönséget a széki táncok világába.
 

Jövőre a harmincharmadik

A Duna Művészegyüttes Juhász Zsolt rendezte Szerelmünk, Kalotaszeg című nagy sikerű táncszínházi produkciója előtt kiállt a színpadra tíz fiatal muzsikus és elbűvölte az akkor már telt házas közönséget. Kedvükre muzsikáltak úgy, ahogy egymás között szoktak, amikor nem diktál a táncos, csak úgy, egy kocsmában összeverődve, mindenki a saját faluja muzsikáját húzza, a négy prímás szinte versengve, de végül együtt is. Egy kolozsvári baráti társaságról van szó, akik táncházakban, különböző együttesekben muzsikálnak: Antal Csanád, Simó István, Szabó Bence, Szász Dávid, Bálint Zsombor, Szakács Kristóf, Szopos Kálmán, Dénes Károly, Fülöp Loránd és Réti Zoltán.

A szombaton fellépő több mint négyszáz gyermek és fiatal táncos, felnőtt műkedvelő, hagyományőrző és hivatásos előadó produkciója mögött nagyon sok oktató sokévnyi munkája áll. A zenészek hada még ennél is népesebb, a Heveder zenekar, a Maros Művészegyüttes, a Folker, a Finom zenekar, a moldvai csángó muzsikusok, a vendégelőadók zenészei, a budapesti Göncöl zenekar és azok a zenészbarátok, akik a táncházban kapcsolódtak be, valamint az énekesek együtt és egyénenként is a találkozó kiemelt szereplői voltak.

Bár a Sepsi Aréna nem a legmegfelelőbb helyszín egy ilyen szintű kulturális rendezvény számára, a szervezők által sok év alatt bizonyított színvonal okán a találkozó mégis odacsalogatott másfél ezer érdeklődőt. A közönségnek idén sem kellett csalódnia a programkínálatban, a népzene, néptánc és népdal ezúttal is eljutott a széles közösséghez.