A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös kiállítása a magyarországi sörkészítés és sörfogyasztás történetét járja körül, számos korabeli tárggyal – reklámoktól söröskancsóig, sörnyitótól ajándékokig – és részletes leírásokkal illusztrálva azt a hosszú folyamatot, mely végül rövidke élvezetet kínál. Mint a bevezetőben Vargha Mihály, az SZNM igazgatója elmondta, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum immár harmadszor hoz ilyen jellegű kiállítást Sepsiszentgyörgyre, és az SZNM örömmel fogadja ezeket, hiszen „nem csak fennkölt témákhoz kell nyúlni, jó, ha néha lemegyünk köznapibbakhoz is”, fogalmazott az igazgató. Felemlítette, hajdanán az SZNM udvarán kocsma is működött, illetve az intézmény jégvermet is fenntartott, ebből szerezve jövedelmet.

A kiállítás kurátora, dr. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vezetője megnyitóbeszédében kiemelte, egykoron Erdélyben is jelentős sörgyártás folyt: a XIX. században a 21 magyarországi serfőzdéből 12 erre a területre esett, magyar nyelvterületen a legrégebben – 1718 óta – folyamatosan működő sörgyár a temesvári. Hozzátette, vándorkiállításuk minden állomásán a helyi sörkészítés múltját is beépítik a tárlatba, így kapott helyet a lábas házbeli kiállításon a Wellenreiter sörgyár néhány relikviája.

A kiállításmegnyitón Demeter-Petrova Anasztázia és Demeter Miklós csuvas sördalokat adott elő – hogy miért e testvérnéptől kellett kölcsönözni a népdalokat, annak magyarázata, hogy a csuvasok híres sörkészítők, másrészt a sör a nem letelepedett, a bor pedig a letelepedett népek itala, ezért a magyar zenei kultúrában rengeteg bordal található, sördal viszont egyáltalán. A megnyitó sörkóstolással zárult, a sepsiszentgyörgyi kézműves sör, a Lucretia Schooner különböző termékeit ízlelhették meg az érdeklődők.