Adrian Năstase (volt házelnök, volt miniszterelnök, volt pártelnök) a fejébe vette, hogy még jóval a jövő esztendő során esedékes választások előtt újra betör a Szociáldemokrata Párt legfelsőbb vezetésébe, s — ha lehet — a pártelnöki tisztséget is visszaszerzi. Ehhez, nyilván, le kell számolnia Mircea Geoană mostani elnökkel, aki a legkisebb hajlandóságot sem mutatja arra, hogy a csúcsról hagyja magát letaszítani, sokkal inkább szeretné hosszú időre bebetonozni ott magát, s eléggé kérdőjeles manőverekkel pártja pozícióit is megerősíteni a választásokig, hogy a mostani mélyrepülést fölfelé való ívelésbe fordítsa.
Nehéz lesz, mert bármilyen populista háttérkampányba is fogott az SZDP, a lakosság döntő többsége már nem nagyon hisz nekik. S pontosan Năstase, Iliescu, Hrebenciuc járatta le a pártot, olyanokról már nem is szólva, mint a helyi rablók, Mischie, Vanghelie és társaik, kik közül egyesek még regnálnak szemétdombjaikon, mások viszont érvényes bírósági ítélettel a nyakukban azt várják, hogy megkaphassák összkomfortos cella-lakosztályukat, vagy jól (le)fizetett orvosok ,,eltanácsolják" őket büntetésük letöltésétől. Itt mindent lehet, de mindennek az ellenkezőjét is.
Mircea Geoană a maga pozícióit most azzal védi (véli védeni!), hogy a nagyon karcsú kisebbségi kormányzás háta mögé bújva, de arra a maga pillanatnyi parlamenti súlyával óriási nyomást gyakorolva, nagyon népszerűnek mondható intézkedéseket és törvényeket csikarjon ki, s azokat saját érdeméül hozza a világ tudomására, de kihatásaikért ugyanakkor semmiféle felelősséget nem vállal. Tehát ellenzékből ,,kormányoz" és zsarol, ha kell, vélvén, hogy így kevés erőfeszítéssel, még kevesebb felelősséggel helyére pofozhatja régi dicsősége meghaloványult pírját, s mikor majd eljön annak az ideje, besöpörheti népszerűségben és voksokban mostani manőverei gyümölcseit.
Eléggé kényes játszadozás ez az immáron tömegháttér nélküli parlamenti szerepe aduként való kijátszásával, mert például a nyugdíjemelés törvényének alkalmazása esetén az istenadta nép mégis jobban fog emlékezni Tăriceanu miniszterelnök, Vosganian miniszter és Băsescu államelnök látványos torzsalkodására, mint Mircea Geoană és csapata háttérben folytatott játszadozására.
Năstase pontosan ezen a pályán támadja Geoană ténykedését, állítva és hirdetvén, hogy a mostani pártelnöknek a liberális vezetésű kormánnyal való paktálása csak tovább rontja a szocdemek felfutási esélyeit. Ebben aztán a ,,vén róka", Iliescu is támogatja, aki nem feledheti el, hogy Geoană kiütéssel győzte le őt.
Akárhogyan alakuljanak a dolgok, sem Năstase, sem Iliescu számára nem nagyon tanácsos, hogy túl meredeken hőbörögjenek, hiszen mindkettejük feje fölött ott függ Damoklész jogi pallosa, az egyiknek korrupciós, a másiknak politikai bűntényekből kifolyólag.
