A Minority SafePack kezdeményező bizottsága még 2013-ban indított akciót azért, hogy bizonyos kisebbségi jogok az uniós jog részeivé váljanak. Ennek érdekében össze is gyűlt a szükséges egymilliónál több aláírás. Az Európai Bizottság (EB) kötelezettségszegési eljárást indíthatott volna a kezdeményezők ellen, mert erőltették az aláírásgyűjtést, amivel az aláírók testi épségét veszélyeztették, hisz a támogatóknál ez akár ínhüvelygyulladást is kiválthatott volna.

Románia – mondván, hogy a kisebbségi jogok tekintetében már rég meghaladta az európai normákat – nem akarta, hogy a kezdeményezést nyilvántartásba vegye az EB, de az unió bírósága elutasította ellenvetését. A kezdeményezés szekere így haladt, de szorgalmasan dolgoztak annak kerékkötői is. Az EB húzta-nyúzta a dolgot, majd idén januárban megmondta – Věra Jourová uniós biztos szájával –, hogy az azóta elfogadott jogszabályok és politikai intézkedések rendezték a 2013-ban megfogalmazott javaslatokat. Így az EB nem tett jogalkotási javaslatot. Ezért a polgári kezdeményezést benyújtó szervezet aztán márciusban beperelte a Bizottságot. Most a bíróság szintén olyanokat mondott, mint Věra Jourová.

A nyakatekert bírói indoklás dzsungeléből tisztán kiviláglik, hogy máris léteznek olyan irányelvek, amelyek rendezik például a kisebbségek nyelvi gondjait. Bizony, ha ezek a fránya kisebbségiek nem ragaszkodnának nemzeti identitásukhoz, anyanyelvükhöz, akkor ilyen gondok nem lennének velük, ezért a kisebbségek eltüntetésén van még, amit dolgoznia az uniónak. (Bár vannak olyan kisebbségek, amelyeket köröm- és gatyaszakadtig véd az EB, de azok nem a nemzetiek.) Csoda, hogy nem tettek lépéseket az olyan területi autonómiák felszámolására, amilyen a dél-tiroli vagy a katalán.

Az biztos, hogy ha például minden ország, saját törvényei segítségével, egynyelvűvé tenné saját magát, akkor az unióban nem lenne többé gond a nemzeti kisebbségek nyelvi jogaival sem, mert azok használata megszűnne. Ennek több módja is van. Legjobb a kisebbségek kiutálása, beolvasztása vagy elkergetése. (Kiárusításuk sajnos nem lehetséges, pedig Romániának az valamikor igen jó üzlet volt, és az elmentekkel sem volt többé gond.) A többségiek legfeljebb csak azt hangoztathatják – ahogy mifelénk is szokás –, hogy kifelé velük az országból.

De vannak más, jó módszerek is. Szlovákiában például elveszik a szlovák állampolgárságot azoktól, akik felvesznek egy másikat (jelesül a magyart). Közben kitaláltak egy olyan nyelvtörvényt, mely szerint a közmédia magyar adásain kívül az összes rádió és televízió műsorát feliratozni kell szlovák nyelven is vagy megismételni azt szlovákul. Ennek be nem tartása miatt egy tévéadó tulajdonosát még 2012-ben 165 euróra büntették, ami ellen máig is pereskedik. Nálunk is állandóan zajlanak felirat- és zászlóperek, amelyek döntő többségében a magyarok veszítenek.

Az ukrán nyelvtörvényt 2019-ben szavazták meg, amely kötelezővé tette az államnyelv használatát mindennemű szolgáltatói szféra számára. Az üzletekben, kávézókban, benzinkúton, gyógyszertárban, könyvtárakban – bárhol legyenek azok – a szolgáltatásnak az állam nyelvén kell zajlani. Az új nyelvtörvény szerint csak templomokban és magánbeszélgetéseken használhatják anyanyelvüket a kisebbségiek. Ezen még szigorítani lehetne, sőt, tejesen be is lehetne tiltani minden nyelvet az ukránon kívül, csak éppen mindenki mellé egy nyelvőrt kellene állítani, aki lecsaphatna a vétkesre. Az oktatási törvény szerint az oktatás nyelve Ukrajnában az államnyelv, és nemzetiségek anyanyelvű oktatása csak az első négy osztályban engedélyezett.

Mivel Ukrajna nemsokára az Európai Unió tagja lehet, amelynek nem volt eddig semmi kifogása az ott elfogadott nyelv- és oktatási törvények ellen, azokat átvehetné az EU, és minden tagállama számára kötelezővé tehetné.