A román diplomácia vezetője újságírói kérdésre nem tagadta, hogy a jogszabály szerepel a kormányprogramban, majd elegánsan hazaküldte a kérdezőt kijelentve: megvalósítandó célként tekintenek a törvény elfogadására, de természetesen a parlamenttől, a törvényhozói munka dinamikájától függ, hogy mikor kerül napirendre.

A román külügyér magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel közös sajtótájékoztatóján adta e rövid és frappáns választ; megnyilvánulásán nincs amiért különösebben csodálkozni, a diplomácia kereteibe tökéletesen beleillik, a sorok közötti üzenetet viszont nem lehet nem észrevenni. Aurescu szavai ugyanis nagyszerűen tükrözik az egyébként magát a kisebbségvédelem terén bajnoknak, mintaértékűnek beállító román állam viszonyulását. Ennek lényege pedig, hogy ha éppen nem a jogok, jogosítványok korlátozásával, visszanyesésével vagy tessék-lássék biztosításával vannak elfoglalva, akkor komoly erőket fektetnek abba, hogy a lehető legtovább elodázzák az ország területén élő nemzeti kisebbségek számára fontos döntéseket. Jelen esetben a kisebbségi törvény elfogadását.

Nem szabad elfeledni azt sem, hogy kitől is hangzottak el a fentebb említett mondatok. Érdemes felidézni, hogy pont Bogdan Aurescu volt az, aki igencsak vehemensen kikelt a magyar kormány határon túli gazdaságélénkítő programja ellen, illetve más esetekben is eléggé egyértelművé tette, hogy nem igazán ínyére való az erdélyi magyarság és az anyaország közötti viszonyrendszer. Amint az erdélyi magyar közösség nemzeti törekvéseit sem feltétlenül zárja a szívébe. Nem meglepő tehát, hogy a kisebbségi törvény elfogadását sem tekinti elsődleges, viszonylag sürgősen megoldandó problémának, sőt, élhetünk a gyanúval, hogy igencsak értékelné, ha végül az egész jogszabály egy szép álom maradna. Kész szerencse, hogy ez nem csak tőle függ.

A két külügyér közös tájékoztatóján elhangzottak kapcsán érdemes ugyanakkor még egy észrevételt tenni, ami ismét csak megerősíti a román fél finoman szólva felemás hozzáállását a kisebbségi kérdéshez. Éspedig, míg Szijjártó Péter tisztán kijelentette, hogy a magyar kormány erőforrásként tekint minkét ország nemzeti közösségeire a kétoldalú kapcsolatok szempontjából, és ennek megfelelően a magyarországi román közösség állami támogatását folyamatosan bővítették, Bogdan Aurescu nem érezte szükségét, hogy társuljon hivatali kollégájához, és legalább megemlítse, hogy a román fél számára is fontos lenne mindez. Nem csoda, hiszen lassan hetente tapasztalhatjuk, hogy a romániai magyar kisebbség csak kirakatnak jó az államközi, nemzetközi kapcsolatokban, miközben tagjai otthon folyamatos támadásoknak, megaláztatásnak vannak kitéve. És mintegy habként a tortán, visszatérő motívumként azt is el kell tűrniük, hogy noha lehetne más a helyzet, de valamiért sosem jutunk el odáig, épp ezt mutatja a hosszú évek óta aszalt kisebbségi törvény törté­nete is.

Borítókép: Facebook / Szijjártó Péter