Mindezeknek fájdalmas aktualitást ad az 1987. november 15-ei brassói munkáslázadás évfordulója, amelyről az érintetteken és néhány hivatalosságon, illetve a Szabad Európa Rádión kívül alig emlékezett meg valaki. Pedig 35 évvel ezelőtt jóval nagyobb, valóban kétségbeesett bátorság kellett az akkori hatalommal való szembeszálláshoz. Az alacsony munkabérek, a gyengén fűtött lakások, iskolák és munkahelyek, a gyakori és hosszas áramszünetek, az élelmiszerek és gyógyszerek hiánya, a folyamatos nélkülözés vezetett oda, hogy néhány ezer elkeseredett munkás utcára vonulva követelje a diktatúra végét. Vagy legalább ételt a gyermekeinek. Felháborodásuk jogos volt, hiszen nehéz körülmények között dolgoztak, mégsem tudták önmagukat és családjukat fenntartani. És ezen a spontánul kitörő harag sem segített, mert több mint két évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a kelet-európai országok megszabaduljanak a Moszkvából rájuk erőszakolt államformától. De 1987 végén még jobban beborult Romániában: december 3-án 61 személyt ítéltek hat hónaptól három évig terjedő börtönre, kegyetlen verések, kínzások, megalázások, zsarolások, a családtagokra (feleségekre, gyermekekre) is kiterjedő fenyegetések után; még várandós nő is volt a Securitate által bántalmazottak között, aki két hét alatt húsz kilót fogyott.

A megtorlásért viszont soha senkit nem vontak felelősségre, mi több, az egyik pribék (Ristea Priboi) a szociáldemokrata párt szenátora lett, és jelenleg is speciális nyugdíjat kap. Egy vizsgálat ugyan elindult, de még nem ért véget, közben pedig rengeteg dokumentum tűnt el, zömük az 1990 utáni új világban. Ami új áldozatokat is hozott: az 1989-es „forradalom” legalább 1100 emberéletet követelt, az 1990. júniusi „nagy” bányászjárás valami százat. Pontosabbat nem tudni, mert a román állam a történelmi igazságszolgáltatásban is kudarcot vallott: a főbűnösöket, köztük Ion Iliescu volt államfőt, a mai Szociáldemokrata Párt atyját máig nem ítélték el. És a bírák is kapnak speciális nyugdíjat, ami azért is bántó, mert a lezáratlan múlt is oka annak, hogy most is olyanok kezében van a hatalom, akik miatt a lakosság jelentős része ismét éhezni és fázni fog a télen. Még a kormány rózsaszínű statisztikái szerint is 1,2 millióan szorulnak uniós élelmiszersegélyre 2023 őszén, sokévi rekord gazdasági növekedés után, de az európai uniós összesítés szerint tízből négy gyermeket és három felnőttet a mélyszegénység fenyeget Romániában. Gyógyszerhiány is van, megint. Az egykori gyárak eltűntek, helyükre bevásárlóközpontok épültek. Ez lefokozás, de ha nem akarunk a rosszra emlékezni, a múltból okulni, akkor nem fogunk kikecmeregni a gödörből.

Borítókép: Fortepan / Urbán Tamás