A koalíciós tárgyalásokon mintha súlytalanok lennének. Tele vannak a hírek azzal, hogy mit akarnak a szociáldemokraták, miért ellenzik a liberálisok (vagy fordítva), mennyivel emelnék a nyugdíjat, a minimálbért, hogyan orvosolnák az elszabadult energiaárakat, ám RMDSZ-es álláspont alig villan fel. Vagy fogalmuk sincs, mi lenne a gyógyír az ország gondjaira, vagy semmit nem számít, senki nem kíváncsi véleményükre. A koalíció harmadik, legkisebb tagjaként még arról sem hallunk, hogy legalább a mérleg nyelveként billentenék jobbra vagy balra a döntéseket, állást foglalnának egyik vagy másik nagy párt akarata mellett. Megtörténhet, nem így van, de látván, hogyan kürtölnek világgá minden apró eredményt, nehezen hihető. Az is lehet, maguk sem tudják, mi a helyes döntés, így biztosabb nem állást foglalni, nehogy utóbb számonkérhető legyen. 

Sokat elárul Románia mindenkori kormányairól, hogy a pártok ugyanazokat a megbízható embereket forgatják a különböző tárcák élén. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem. Cseke Attila volt már egészségügyi és közigazgatási miniszter, dolgozott a kormányfőtitkárságon, és most ő a fő pénzosztó a fejlesztési minisztériumnál. Itt tulajdonképpen a legnagyobb feladata egyensúlyozni, hogy mindenki megkapja, ami neki jár, és mivel vélhetően előzetes egyezség alapján osztják szét a rendelkezésre álló alapokat, jelentősebb kifogást nem is hallani munkájával kapcsolatosan.

Más a helyzet Tánczos Barnával, aki volt már államtitkár a mezőgazdasági, a fejlesztési és a közlekedési minisztériumoknál is, most pedig a környezetvédelmi tárca irányítását bízták rá, és ez bizony ugyancsak nagy falatnak bizonyul. Csődöt mondott az irányítása alatt kidolgozott tüzelőár-korlátozás, nem tudják tartani a lépést az igénylésekkel a napelemek felszerelésének állami finanszírozásánál, és bukta lesz a sokak által értetlenül fogadott villanyégőcsere program is, hiába szántak 400 millió lejt év végig az energiatakarékos égők cseréjére, ha még el sem indult az igényeket fogadó honlap. Kudarc kudarc hátán, mondhatjuk.

Nem sokat hallani Kelemen Hunorról sem, aki miniszterelnök-helyettesi rangot visel, de rajta és szűkebb környezetén kívül talán senki nem tudja, milyen feladatokat takar e tisztség. Ott ül a kormányasztal sarkán, Nicolae Ciucă balján, de fogalmunk sincs, hogy van-e egyáltalán beleszólása a dolgok menetébe. Ritkán nyilatkozik, álláspontja többnyire langyos, semleges, mintha próbálná távol tartani magát és szervezetét a kaotikus országvezetéstől. És ott van még számos államtitkár, hivatalnok, akikről annyit tudunk – szintén RMDSZ-es forrásokból –, hogy szorgalmasan segítik a panasszal, kéréssel hozzájuk érkező RMDSZ-es polgármestereket, helyi tisztségviselőket.

A magyar érdekvédelmi szövetség kormányzati szerepvállalásának hála, a pénzek cseppennek, csordogálnak, csak tudják majd elkölteni. Ám csupán ennyi lenne a feladatuk? Ezért nyerték el szavazatunkat? Mert nemcsak kormányzati szerepük láthatatlan, hanem az is, amit az erdélyi magyarságért tesznek.