A fesztivál mintegy száz résztvevőjének egy része még csütörtökön, a többiek pedig pénteken érkeztek Bálványosra. A két nap szokás szerint ismerkedéssel és a csapatok összesorsolásával zajlott, ez utóbbira azért volt szükség, mert a házigazda szerepét betöltő Torja böllércsapatán kívül minden másik csak egy-egy fél sertést dolgozhatott fel a szombati napon.

A verseny szokás szerint a csapatok felvonulásával kezdődött, majd a mészárosok a kábító pisztolyokkal és késekkel felszerelkezve feláldozták a fesztivál „főszereplőit”, a karámba zárt sertéseket. Ezt követte a perzselés, ki gázpalackkal, ki a gáz- és szalmaégetés kombinációjával szabadította meg a disznókat a sertétől, majd következett a pucolás és trancsírozás. Közben terültek az asztalok, minden csapat igyekezett a települése vagy a gasztronómiailag szűkebb vidéke kínálatának legjavát felsorakoztatni. Kezdetben kevesebb volt a szemlélődő – akiket szintén megkínáltak a részvevők minden földi jóval –, de ahogy telt az idő, szaporodtak az emberek, elég sok átutazó is megállt kíváncsiskodni, és szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat.

Az is kiderült, hogy alapból minden résztvevő – Romániából Nehoiu, Brebu, Előpatak, Dálnok és Torja együttese, míg Magyarországról Bálványos, Keszthely, Beregsurány és Gádoros – elkészíti az alapétkeket, így a kolbászt, a májas vagy véres hurkát, illetve a szalonnát, de azért bőven készültek vidékspecifikus ételek is. Kolbásza is válogatta: volt, aki paprikázott, más sápadtan hagyta – ez is mutatta, hogy ahány ház, annyi szokás, illetve ahány száj, annyi íz. A torjaiak például egy ágasfára tették a bepaprikázott hosszúhúst, a kolbászt és a szintén vöröslő szalonnát, ez azt a célt szolgálta, hogy segítségével könnyebben menjen a füstölés. Volt, aki leőrölte a kolbásznak valót, más meg a bárdolásra esküdött.

Brebu község polgármestere, Adrian Ungureanu elmondta: a Ploiești-től 30, Câminpinától 5 km-re levő nagyközség csapatának részvevői olyan gazdálkodó emberek, akik a disznók feldolgozására szakosodtak, de csak a téli ünnepek során foglalkoznak ezzel. „A hagyományos készítményeink a baba, a kolbász, a tepertő és természetesen a híres töltött káposztánk” – mondotta az elöljáró. A baba egy Brebura jellemző ételféleség, a disznó több részéből készítik és kinézete alapján a Székelyföldön is eléggé elterjedt disznófősajtra hasonlít, csak a fűszerezése más. Vastagbélbe, illetve húgyhólyagba kerül a töltelék.

A keszthelyiek 2008 óta résztvevői a disznótorosnak, a csapatból Balogh Zsolt a harmadik alkalommal jött el Bálványosra. Ők borókabogyós savanyú káposztalevest készítettek, a frissen vágott disznóhússal és füstölt paprikával bolondítva, chilis oldalast, illetve szűzpecsenyét göngyölítve, grillezve és lassú tűzön sütve, köretnek pedig dödöllét ajánlottak. „A borókabogyós káposztalevesnél a szalonnát és a hagymát lepirítjuk disznózsíron, erre az alapra kockázzuk bele a friss disznóhúst, beletesszük a lereszelt savanyú káposztát, utána borókabogyót törünk bele. Mielőtt felhúznánk vízzel, füstölt paprikával, sóval és borssal ízesítjük. A chilis oldalasnak csinálunk egy paradicsomos-mustáros villámpácot, só, bors és kevés fokhagyma kerül rá, illetve frissen összetört chilipaprika. Ezt a masszát kevés olajjal és zsírral összekeverjük, ezzel egészen átkenjük az oldalast. Fontos, hogy nem szedjük szét az oldalast, ahogy másutt szokták, a nagy csontok egészben maradnak. Az oldalast serpenyőben, lassú tűzön sütjük meg” – magyarázta. A dödölle egyébként liszt, krumpli, szalonna, só és hagyma hozzáadásával készül, egytálételnek is megfelel, esetenként tejföllel szervírozzák és az egyszerű, filléres, falusi magyar konyha egyik legegyszerűbb, de nagyon finom étele.

A csapatok díjazása úgy zajlott, ahogy eddig is szokás volt, a szervezők – idén Daragus Attila polgármester, Bene László mesterszakács, Colea Nicolae, egy brassói hagyományőrző, fegyverész egyesület képviselője és Mircea Diacon, a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetője – arra törekednek, hogy mindenki hazavigyen valamilyen díjat.

Daragus Attila érdeklődésünkre elmondta: két év kihagyással szervezték meg a versenyt, közbeszólt a COVID-járvány, a sertéspestis is, s hogy idén ne maradjon el, úgy döntöttek, hogy ebben a hónapban szervezik meg a fesztivált. „November utolsó hétvégéjére terveztük, de ránk szervezett egy magyarországi csapat. A résztvevőket úgy választottuk ki, hogy minél nagyobb legyen a földrajzi távolság, így Zala megyétől az ukrán határ melletti Beregsurányig, Előpataktól Brebuig vannak csapatok. Megpróbáljuk őrizni azt, ami nagy érték, s átadni az új nemzedéknek. Reméljük lesz, aki továbbviszi. Mi is sok nemzetközi rendezvényen veszünk részt, éppen mert a világ tudtára akarjuk adni: létezünk, Háromszéken vagyunk, aktívan képviseljük Székelyföldet, Erdélyt és egyben az országot is” – mondotta Torja polgármestere zárszóként.