1927. július 7-én született Bukarestben Kosztarab Mihály tatrangi és Albert Berta csehétfalvi szülők egyetlen gyermekeként. A nehéz anyagi helyzet miatt újszülött fiukat, Mihályt kénytelenek voltak kilenc hónapos korában hazavinni Csehétfalvára a nagyanyjához. Hatéves korában szülei visszavették Bukarestbe, és beíratták a református elemi iskolába. Az 1915-ben alakult bukaresti református elemi iskola mindig is a Bukarestbe települt, munkát kereső székely és csángó szülők gyermekeinek volt otthona.

1940 augusztusában Észak-Erdély hazatért, de a Barcaság román főhatalom alatt maradt. Kosztarabék döntöttek: Budapestig meg se álltak. A fiatal diák beiratkozott a helybeli polgári iskolába. Hamarosan első tanuló lett, most látszott meg, milyen alapos, elmélyült oktatás folyt a bukaresti magyar elemiben. Elvégezte a polgárit, majd a zuglói kertészeti középiskolát választotta. Zsidó fiatalok bujtatásáért a nyilasok börtönbe hurcolták, de megszabadult. Majd az oroszok tartóztatták le, és innen megszökött.

Az Agráregyetem Kertészeti Karának hallgatójaként a pajzstetvek kutatására szakosodott, politikusként útja a Nemzeti Parasztpárthoz vezetett, Veres Péter közelébe. 1952-ben feleségül vette Pintér Matildot, és 1956-ban megszületett egyetlen gyerekük, Éva. 1956 őszén, a forradalom leverése után disszidál, már Amerika földjén örökbe fogadja a Washingtoni Rovartani Társaság elnöke, Frank Campbell. Baltimore-ban entomológiai kutató (1957–60), a Virginiai Műszaki Főiskolán és az Állami Egyetemen adjunktus (1962–67), majd professzor (1967–92). 1975-ben a Virginiai Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1987-től a virginiai egyetemi rendszertani gyűjtemény kutatója, majd 1990-től az ebből szervezett blacksburgi Virginiai Műegyetemi Természettudományi Múzeum (Virginia Tech Museum of Natural History) alapító igazgatói feladatait is ellátta. 1992-ben tanszékéről nyugdíjba vonul, az egyetem professor emeritusa.

1995-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, így benne tisztelhetjük az első barcasági csángó akadémikust. Több mint 200 dolgozatot közölt, tíz könyvet írt, némelyiknél társszerző. Tudományosan ismertetett több új rovarcsaládot, munkája elismeréseképpen róla neveztek el egy új rovarnemzetséget és 13 fajt. 1975-ben világhírű tudósként visszatérhetett Magyarországra, az Amerikai Tudományos Akadémia küldte három hónapra cserekutatóként Budapestre. 1999-ben Püski Sándor gondozásában megjelenik Erdélyi gyökerek című életrajzi könyve.

Kosztarab Mihály úgy vallja, hogy a diaszpórában csak teljes magyar kultúrával, anyanyelvvel maradhat meg az ember magyarnak – az utódaiban is. Családjával eljött Erdélybe, vitte őket Tatrangra, aztán Csehétfalvára és Bukarestbe, 2003-ban járt utoljára szülőföldjén.

1989-ben a Londoni Királyi Rovartani Társaság (Royal Entomological Society of London) emelte tiszteletbeli tagjai sorába. Tudományos érdemei elismeréseként 1998-ban Thomas Jefferson-díjat, 2001-ben pedig Leland Ossian Howard-életműdíjat kapott, valamint 2014-ben szülőföldje részéről megkapta a Zajzoni Rab István-díjat.

Bencze Mihály