Mifelénk egy híján húsz esztendeje a szeretet karácsonyi ünnepéhez a kommunista diktatúra ördögi gonoszságának a megfékezése társul, a mi karácsonyunk magához rántott valamennyit a sárkány ölő Szent György heroikus küzdelméből is.
Az országban 1989 karácsonyára virradó éjszaka tetőzött a mesterségesen keltett, országosan irányított terrorista láz, amely a maga horrorisztikus rémségeivel társult az akkor estére időzített laktanyatámadások fény- és hangorgiájához, a mímelt harci cselekményekhez. A bethlehemes pásztorjáték helyett a fegyverek kántáltak.
Nekünk, lapszerkesztőknek azon a bizonyos karácsonyon, illetve ezt megelőzően természetesnek és roppant egyszerűnek tűnt, hogy birtokba vegyük és fegyverrel is védjük a terroristák vagy más gonoszságok ellen a szerkesztőség és a nyomda épületét, az sem váltott ki nagy vitát, hogy a lap a Háromszék nevet kapja. Ez a név ezt megelőzően a megye megalakulása alkalmával is szóba került, de a hatalom képviselői, mintegy jelezvén, hogy az a történelmi múlt, amelyet mi a Háromszék névvel megidézünk, immár nem aktuális. Amikor a szerkesztőségben percek alatt eldőlt, hogy Háromszék legyen a lap neve, Kisgyörgy Tamás megrajzolta az új fejlécet, és az épületre felszegeztük a cégtáblát, volt valami ahhoz hasonlatos érzésünk, mint mikor 1848. március 15-én Petőfiék Pesten a nép nevében lefoglalták a Landerer és Heckenast-féle nyomdát.
Ezzel mi a székház- és nyomdafoglalást befejezettnek is tekintettük. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a szerkesztőségek számára tervezett és a számunkra rendelt épületre nem mer senki kezet tenni.
Sok dolgunk volt. A demokrácia gyakorlásával kellett foglalkozni, másokat, az olvasóinkat is erre bíztatni. Királycsináló helyzetben voltunk, a lap és szerkesztőinek szava sokat nyomott a latban, illetve sok esetben ez döntötte el, hogy kit milyen politikai polcon lehessen elhelyezni, s amennyiben épületfoglalásokról esett szó, akkor például a régi Megyeházát kellett megszerezni, ha úgy tetszik, elfoglalni mint szimbolikus építményt. Intézményeknek, utcáknak, falvaknak adtuk vissza a régi nevét.
Ki gondolta volna akkor, hogy két évtizeddel, azaz 19 évvel később ki akarják csavarni azt a fegyvert a kezünkből, amellyel, másokkal együtt magunknak épületet, mindannyiunknak az RMDSZ képében érdekképviseletet és Háromszék nemzetiségi összetételének megfelelő vezetőséget állítottunk a megye élére.
Mi emiatt a szeretet ünnepén a megváltó születésének igen, de a mostani heródesi indulatoknak nem tudunk örülni.
