Az idén tizenharmadik alkalommal megszervezett közös gyertyagyújtáson minden korosztály képviseltette magát. Aki nem hozott magával gyertyát, az a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseitől kapott, alkalomhoz illő dalokat a Laudate kamarakórus és a Református Kollégium Kincskeresők néptánccsoportjának tagjai adtak elő.

Tóth-Birtan Csaba arról beszélt, hogy a megváltás ígéretének lángjából erőt meríthetünk, és ha a világ a feje tetejére áll is, együtt átjuthatunk a következő évek megpróbáltatásain is, ahogy az előző években is tettük. Keresztény emberként áldássá tudunk válni egymás életében – emlékeztetett, és azt kívánta, hogy gyújtsuk meg, őrizzük és adjuk tovább a lángot. Takó István plébános Reményik Sándor Béke című versével indított, amely sajnos ismét nagyon aktuálissá vált, majd a bennünk lakozó sötétségről és a fény kereséséről szólva kifejtette: a sötétség be tudja szippantani a figyelmünket és az érzéseinket, ezért ha nem akarunk egyedül küzdeni a sötétségben, meg kell tanulnunk kommunikálni a fénnyel. Advent arra hív, hogy keressük meg a helyes irányt – és bár nem mindig találjuk az utat, az örömhír az, hogy Isten is elindult felénk.

Könyörgés és áldás következett, és a tömeg csendben hazaindult, tenyerével védve gyertyája lángját.