A sepsiszentgyörgyi Lábas Ház emeleti kiállítótermében pénteken este szűk baráti körben a moldvai csángó Nyisztor Tinka néprajzkutató, gasztronómus hét csángó asszony kíséretében felköszöntötte Kakas Zoltán nyugalmazott néprajzi gyűjtőt, fotográfust annak apropóján, hogy Orbán Balázs-díjban részesült, illetve Gazda Klára néprajzkutatót, muzeológust, nyugalmazott egyetemi tanárt, akinek nemrég volt születésnapja. A pusztinai csángó asszonyok „megénekelték” az ünnepelteket, majd egy jó hangulatú beszélgetés során felelevenedtek a régi közös emlékek.
Nyisztor Tinka néprajzkutató asszonytársaival szülőfalujából, Pusztináról érkezett Sepsiszentgyörgyre, második hazájába, ami a „szíve csücske”, hiszen 1979 és 1990 között a megyeszékhelyen élt és dolgozott. Régi vágya volt, hogy magyarok közé kerüljön, meséli. Szerette volna, hogy ne bántsák, ha valamit magyarul kér és nem románul. Nagyon sokan felkarolták Sepsiszentgyörgyön. Meghívták a Népi Művészeti Iskolába, ahol szövőszékeket állítottak fel és szőni tanultak. Aztán felbukkantak egyéb emlékek a táncházas időkből, amikor Gazda Klára és Kósa-Szántó Vilma néprajzi kiselőadást tartottak. A népi kultúra éreztette hatását. Az emlékek tárházából felbukkant az is, amikor Kós Károly vendégként tartózkodott az akkori Megyei Múzeumban, és segített beazonosítani bizonyos tárgyakat. Gazda Klára hatására Tinka a néprajzkutatás felé irányult, gasztronómiai kutatásokat végzett, budapesti és svájci tanulmányai, majd doktori tanulmányai befejeztével visszatért Pusztinára.
Nyisztor Tinka azt is elmondta, hogy 30 éve folyamatosan feszegetik a korlátokat a magyar nyelvű mise használatáért a templomban. 2013-ban írott kéréssel fordultak a pusztinai plébánoshoz, hogy egy héten egyszer, pénteken szeretnének magyarul imádkozni a templomban. Azóta három órakor, az irgalmasság órájában rendszeresen imádkoznak a magyar nyelvű miséért. A mostani pénteken sem hagyták ki ezt, a Krisztus Király-templomban elvégezték a keresztutat, amelyen néhányan a városból is elkísérték őket.
Majd jött a „megéneklés” momentuma. Megtudtuk, hogy az Aranymiatyánkot (Mária és Jézus nagyheti párbeszéde) és a Lehullott a Jézus vére című archaikus énekeket a templomban szokták énekelni. Ezért inkább karácsonyi énekek kerültek elő a repertoárból, ízes pusztinai előadásban. Ez az igazi ajándék, hangzott el.
Néprajzkutatók, ha találkoznak, régi és új történetek keverednek egymással, fél szavakból is értik egymást, hisz sok láthatatlan fonál köti össze őket: a népi kultúra szeretete és ismerete, honismereti kirándulások. Például a sepsiszentgyörgyiek nemrég Kakas Zoltán kíséretével ellátogattak Benedek Márton boldoggá avatandó trunki születésű orvos pap szülőházához, mely ma zarándokhely. De hogy a gasztronómiai élmények se maradjanak el, terülj-terülj asztalkám kerekedett gombatokánnyal és puliszkával, születésnapi tortával. Majd a pusztinai asszonyok útra keltek, hiszen másnap újabb esemény színesítette életüket, készülni kellett a csángó bálra.
