A polgármesteri hivatal és a Maniga cég ,,együttműködése" csak a jégpálya megsemmisítését eredményezte, de nem tudta kioltani az emberekből a játék, a nemes versengés szellemét. Örömünkre tovább él, korcsolya, korong, hokibot nélkül is.
Szombaton délelőtt két ,,oroszpiaci" árus — a nemes lelkűek sorából — abban kelt versenyre, hogy együtt, közösen meleg lábbelibe, zokniba bujtassanak két ágról szakadt hetyei cigány gyereket, majd mikor ezt megtették, pénzt nyomtak a kezükbe, hogy vegyenek rá valami édességet, megsimogatták a buksijukat, boldog karácsonyt kívántak nekik, s útnak engedték őket.
A szomszéd standtól néztem végig ezt a karácsonyi játékot. Mi tagadás, egy meleg érzés futott végig a testemen, torkomon akadt a szó, könnyek tódultak a szemembe, örömkönnyek, mint a pekingi olimpia vízilabdadöntőjét, Vajda Attila, Kovács-Janics páros győzelmét követően. De most nem az olimpiai diadal csalta ki a könnyeket, hanem a két fiatalember — mint utólag megtudtam: Szőcs György és Székely Ervin — tiszta, nemes érzéséből, emberségéből, nagylelkűségéből, tiszta szeretetéből fakadó győzelem. Csoda jó, hogy még ilyen is van.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
(áros)
