Aztán egy idő után május elsejét munkával köszöntöttük, és mára már teljesen elfeledkeztünk „hazánk felszabadulásának napjáról”, augusztus 23-áról is. Pedig micsoda díszfelvonulásokat lehetne szervezni most, legalább december elsején úgy, ahogy Észak-Koreában szokták, ahol a nagyvezér, Kim Dzsongil halálának emlékére tíznapos gyászidőszakot is tartottak, és állítólag nem szabadott szülinapot ünnepelni és nevetni sem.

Nekünk igazi ünnepünk csak egy van, december 1., de azon is csak a katonaság masírozik. A civil honvédők csak Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen vonultak fel. Mások esetleg felvonulnak a hegyekbe. De ha nyáron lenne december 1., akkor is lehet, hogy csak levonulások lennének, a tengerre.

Sajnos a magyarok, mint tudjuk, szokás szerint most sem úgy nyilvánultak meg, ahogy illett volna. (Lásd Csoma Botond beszédét.) Erre aztán liberális képviselőtársa, Adrian Cosma megjegyezte, hogy az RMDSZ vezetői nem írtak semmiféle jókívánságokat a nemzeti ünnep alkalmából, ezért két lábbal kellene kirúgni őket a kormányból. Az igaz, hogy kiderült, Novák Eduárd sportminiszter írt (Isten éltessen Romániával! fejezte be), hasonlóképpen Horváth Anna, az RMDSZ ügyvezető elnöke is.

Aztán felébredt és kifakadt a PSD-elnök Marcel Ciolacu is, mondván, hogy a Csoma-beszéd több, mint provokáció, és megmondta még egyszer, ha netán a magyarok nem tanulták volna meg eddig, hogy Erdély (igenis) román föld. Csütörtök este azt is bejelentette, hogy Romániának egyesülnie kell a Moldovai Köztársasággal, népszavazással. (Nocsak, nocsak. Amikor 1920-ban Erdélyt Romániának adták, hallani sem akartak semmiféle népszavazásról.)

Nagy katonai parádét Bukarestben és Gyulafehérváron tartottak, kisebbeket néhány kisebb városban. (Például Csíkszeredában, hadd örüljenek a csíkiak is.) Bukarestben láthattunk HIMARS sorozatvetőt és Pirhana 5 páncélozott csapatszállító járműveket is. Közben Nagyváradon nagy ribilliót okozott a Sebes-Körösben is megjelent pirája, amely (ha elég sokan van) akár az embert is megeszi. Jó, hogy a televízió közvetíti a katonai parádékat, mert az megnyugtat, hogy biztonságban lehetünk, meg fognak védeni. Ugyanis miután Orbán Viktor meglobogtatta nagy-magyarországos sálját, a tévéadások hangosak voltak a hazaffyas rettegéstől, már azt hittem, hogy másnap megtámadja Romániát. Ha Orbán látta a katonai díszszemlét, biztos elment a kedve Erdély lerohanásától. (Érdekes, hogy ezek a Hazafescuk nem estek neki bátran, Honffyeștean-hévvel Ausztriának, amiért ellenzi Románia schengeni övezetbe való felvételét.)

Nézem a tévében és csodálkozom, ahogy bemutatják legmodernebb fegyvereinket, sőt, a tévés kommentátor fel is sorolja, mi az, honnan vettük és mennyiért; meg hogy mennyi van belőle. Mindenki tudja azt is, hogy hány F–16-osunk és hány MiG harci gépünk van. Amikor én katona voltam, hadititoknak számított talán még a bakák lábmérete is. Ez úgy beidegződött, hogy ma is csak azt merem mondani, nem élek nagy lábon.

Az a jó, hogy nemsokára honvédelemre költjük a nemzeti össztermék 2,5 százalékát, és így olyan elrettentő erejű hadseregünk lesz, hogy fel sem tevődik egy esetleges ellenséges támadás. Így nem csoda, hogy csak Románia lakosságának kevesebb mint 3 százaléka férne el civil védelmi menedékhelyeken. Megyénk és Sepsiszentgyörgy lakosságának is csak 1–2 százaléka, de sajnos azt sem tudom, hová kell menni, ha netán valami katasztrófa történik. Legfennebb lemennék a pincébe. És azt sem lehet tudni, hogy egy földrengés esetén hány ház omlana össze például Bukarestben és hányan halnának meg.

Látszik, hogy Svájc semleges, és így nincs, aki őket megvédje, ezért majdnem az egész lakosságot elbújtathatják baj esetén, akárcsak Finnország, Dánia és Svédország lakossága 80 százalékát. De most a finnek és svédek is beállnak a NATO-ba, és így nekik sem lesz szükségük bunkerekre úgy, ahogy hátha nem lesz nekünk sem.

Borítókép: Facebook / Klaus Iohannis