Megható esemény volt idén a Nagy Kopeczky Kálmán-emléknap, melyet december 3-án, a neves bábművész halálának hetedik évfordulóján szerveztek a bábszínházban. A Betlehem című általa rendezett előadást újították fel, melyben Nagy Kopeczky Kristóf játszotta édesapja szerepét.
Ahogy előadás végén kialudtak a fények, hosszú ideig néma csendben ült a közönség. Ízlelgette a különös élményt, melyben határozottan érezhető volt nemcsak Kálmán szellemisége, hanem mintha a vonásai, mozdulatai is megelevenedtek volna fia játékában.
Előadás után a nézők közül többen is vallottak lapunknak, megosztva emlékeiket a néhai művészről. Dávid Péter színész elmesélte, hogy Kálmán élete utolsó napján erős fejfájással tartott neki egy hosszú délutáni próbát – másnap be kellett volna ugrania az egyik bábelőadásba, mely végül elmaradt. Prezsmer Boglárka dramaturg arról mesélt, hogyan védte meg egyszer Kálmán a zsűri ítéletétől az általa rendezett előadás alkotóit. „Erőt és biztonságérzetet sugárzott a jelenléte, ezért is szerették a kollégák” – fogalmazott. Bartos Dóra és Bedőházi Emese óvónők a Kálmánnal közösen szervezett táborokról és vetélkedőkről meséltek, melyekből a Kálmán embersége rajzolódik ki leginkább az emlékezetükben. Szeretettel elevenítették fel évről évre vállalt Mikulás-szerepét is, mely során mindig pozitívan értékelte a gyerekeket. Zayzon Ádám kellékkészítő első találkozásukról és a bábszínház indulásáról mesélt, mondván, hogy Kálmánt közvetlen és barátságos embernek ismerte, aki azért kellően határozott is volt.
Balla Ede földrajzkutató elmondta, hogy barátjaként, komájaként nagyon sokat tanult Kálmántól, és különleges élmény volt számára Kristóffal látni az előadást. Erdei Gábor színész szerint is érezhető volt Kálmán jelenléte az előadásban, akihez egykor nagyon közel állt, kollégákként és családi barátokként is rengeteg időt töltöttek együtt. Pál Gecse Ákos bábszínész elmesélte, hogy harmadéves volt, amikor Kálmán kikérte az egész évfolyamukat egy előadáshoz, mely meghatározó élmény volt számára, ebből írta a szakdolgozatát is. Nagy Lázár József bábszínész úgy fogalmazott, hogy érzelmi hullámvasút volt számára a Kristóffal való munka, akinek egy-egy gesztusában, mozdulatában Kálmán jelent meg számára. Az előadás nyilvános főpróbáján elsírta magát a színpadon, úgy érezte, nem tudja folytatni. Erősen hívő, katolikus emberként jellemezte Kálmánt, akinek a Betlehem című előadás az egyik legfontosabb műve, melyből ma is sugárzik a rendező lelkülete.
