Tulajdonképpen a gipszből készült makett fényképének látványa borzasztotta el a vélekedőket. Emlékeztetőül: Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész makettje nyerte el a zsűri tetszését. A kommentáradatban akadnak pozitív hangvételűek is, de a hozzászólások többsége negatív.

A nemtetszést közvetítő hozzászólások tömkelegének megvolt a hatása. Nem kívánok tovább foglalkozni ezekkel, csupán Petőfi küllemét szeretném megvilágítani, főleg azért, mert egy jászvásári történész kolléga olyan dokumentumra hívta fel a figyelmem, amely – tudomásom szerint – nem jelent még meg a magyar irodalomban.

De előbb lássuk, milyennek látták a költőt mások.

Orlay Petrich Soma festőművész, a költő másod-unokatestvére írta a tizenhat éves Petőfiről: „középmagasságu, szikár, fahéjszin arczu, sörte kemény barna hajú ifjú, villogó fekete szeme fehérét vércsikok futották át, daczos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt föl, s nadrágjával egyszinű szürke czérnakabát földte tagjait”. A rokon meg is festette a költőt.

Portrét készített Petőfiről a kézdimárkosfalvi származású Barabás Miklós festőművész is. Nem is egyet. Az 1845-ös kőnyomatról Jókai Mór írta: „a megszólalásig hű, nem kell jobbat keresni nála”. Egy 1846-os tusrajza kiemelkedő jelentőségű a Petőfi-portrék sorában, hiszen az utókor jórészt az itt megörökített Petőfi-arcot hagyományozta tovább, e kép alapján készült számos korabeli metszet és későbbi változat – közli a Petőfi Irodalmi Múzeum a műről.

Szinnyei József Magyar Írók élete és munkái című monumentális lexikonsorozatában 1909-ben közölt terjedelmes szócikkében a költő jellemzését is megírta: „a nők iránt heves, lobbanékony természetű volt, de udvarló nem tudott lenni; ehhez termete sem tette alkalmassá; érdekes, de nem volt szép ember, középmagasságú, szikár alakja feltűnően széles vállakkal társult, arca sovány és halvány volt, színe sárgásbarna, szemei aprók, feketék, villogók, szemöldökei szatírvonalba menők, orra római szabású, de kissé hegyes, tövén a homlokánál benyomott, mely fölött a szemöldökök közt két mély ránc feküdt, homloka nyílt, de nem magas, mely fölé fölfelé szoktatott sűrű, majdnem bozontos színfekete hajzat borult, amit beszéd vagy szavalás közben jobb kezével hátra simogatott; alsó ajka a szokottnál vastagabb, szája kicsiny és szép, de ha nevetett, ez nem állott neki jól, mert egy előre álló felső szemfog miatt egész arca gunyoros, majdnem démoni kifejezést öltött; felső ajkát ritkás vékony bajusz csak kevéssé fedte; állát hasonló szakáll körítette, melyet oldalt leborotválva viselt. Fő jellemvonása volt az őszinteség, de feltűnési vágya is nagy volt, nemcsak a költészetével kívánt hatni, hanem külsejével is. Az akkori frakkos, cilinderes világban ő külön divatot követett: kucsmát, Csokonaira emlékeztető bekecset (később atillát), zsinóros gombos szűk nadrágot, rojtos topánt, pörge darutollas kalapot viselt; aztán kezében csákánnyal rendesen a kocsijárón ment, hogy senki se gátolja sebes menésében; az akkori szokás szerint a nyaka köré csavart hosszú nyakkendőt viselt (de 1845-től nyakkendő nélkül, kihajtott inggallérral járt).”

A fentiek ismert leírások. Újdonságként közlök egy korabeli ismertetőt. Ugyanis a Habsburg császári-királyi hatóságok körözést adtak ki Kossuth Lajos és társai, a „felkelés vezérei” nevére, ha netán a birodalom határain túlra menekülnének. 1849. február 4-én adta át a Monarchia jászvásári követe, Eisenbach lovag a moldvai kormánynak a diplomáciai átiratot, melyben kéri a magyar felkelők vezetőinek elfogását és átadást. A kormány körlevélben továbbította azt a korabeli főispáni hivatalok moldvai megfelelőjének. A szóban forgó román nyelvű iratra, mely szemtanúk vallomása alapján készült személyleírásokat is ad, a Botoșani megyei hivatalban bukkantak rá. Ami Petőfit illeti, jellemzése – saját fordításban – a következő: „Alexandru Potèfi” 30 éves, „Sibenbiurghen”-ben született, családi állapota nőtlen, református vallású, németül, magyarul, románul beszél. Foglalkozása, jelleme inkább történészi, termete alacsony és vézna, arca barna, ábrázata sötét, homloka széles, rücskös, haja feketébe hajló, kócos, szeme fekete, tekintete átható, szemöldöke nagy, fekete, orra széles, szája arányos, fogai jók, álla kissé hegyes, bajuszt és szakállt visel, megkülönböztető jele: igyekszik csupasz nyakkal járni, a diákokat utánozni, ruházata német divat szerinti.

Bizonyára ránézésre 30 évesnek vélték a 26 éves fiatalembert, nem tudták róla, hogy nemrég nősült, s születési helyét sem ismerték, úgy vélték, erdélyi, hisz Erdély német nevét közölték, azt is hibásan. Ám maga a személyleírás egyezik a Szinnyei József művében részletesen közölttel.

Nos, Petőfi valóban sovány, vékonypénzű, cérnakáplár volt. Hogy milyen lesz köztéri szobra, most már nem tudni. Antal Árpád polgármester tiszteletben tartja a szakmai grémium döntését, ami a rangsorolást illeti, de nem kíván a lakosságra ráerőlteni egy olyan művet, amely nem nyerte el a polgárok tetszését. Ezért a városháza újabb pályázatot ír ki.