Évente számos meteorzáport lehet megfigyelni a Földről, amelyek közül három emelkedik ki: a Perseidák augusztusban, a Kvadrantidák januárban, míg a Geminidák meteorraj decemberben okoz látványos csillaghullást. A Geminidák nevüket onnan kapták, hogy a hullócsillagok mintha a Gemini, vagyis az Ikrek csillagkép irányából futnának végig az égen.

A különleges égi jelenséget szerdán, az esti órákban lehet majd megfigyelni, ehhez érdemes olyan helyet keresni, amely távol esik a városi fényektől. A meteorok keleti irányban, magasan az égen látszanak majd.

A hullócsillagok vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabokból származnak, amelyek kozmikus sebességgel, akár egy űrhajó sebességének többszörösével száguldanak az űrben. A Földdel találkozva a felső légkörben ionizálják a részecskéket, és hosszú, fényesen világító ioncsatornát hoznak létre. Ezt látjuk mi hullócsillagként. Bár szórványos meteorok mindig láthatóak, az év egyes napjain azonban a Föld üstökösök, kisbolygók által kibocsátott porfelhőkkel találkozik, amelyek látványos meteorrajokat, csillaghullást okoznak. A legismertebb, de nem a leggazdagabb közülük augusztusban a Perseidák.

A csillagászok közleménye szerint a Geminidák ilyen szempontból igazi kakukktojás, mert a meteorraj hullócsillagai nem üstökösből, hanem egy földközeli kisbolygóból származnak. A meteorraj szülőobjektuma az 1983-ban megtalált 3200 Phaethon, amely egy öt és fél kilométer átmérőjű földközeli aszteroida. Különlegessége abban rejlik, hogy kisbolygó létére üstökösszerű tulajdonságokat is mutat. Pályáján a Naphoz közeledve erősen felfényesedik és csóvát ereszt, ennek a csóvának a darabjait észleljük meteorrajként a Földről.

A kutatók feltételezése szerint amint a 3200 Phaethon megközelíti a Napot, az szélsőségesen felhevíti a felszínét, ami a földi kiszáradt tómedrek sárrepedéseihez hasonló jelenséggel jár. Ilyenkor a felrepedt kőzetdarabok és por elhagyhatják a felszínt, csóvát alkothatnak és táplálhatják a Geminidák rajt.