A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének harmadik könyvét tartja kezében a kedves Olvasó. A 2021-ben megjelent két előző – Gúnyhatár. Léphaft-karikatúrák körülírva (szerk. Ambrus Attila, Illyefalva, 2021) és Múltból jövendőt. Történelem hazulról (szerk. Szekeres Attila, Sepsiszentgyörgy, 2021) – sikerén felbuzdulva, újabb fába vágtuk fejszénket. Ismét országhatárok által szétszabdalt magyarságunkat képviselő, no meg óceánokon túlra sodort kollégákat kértünk fel a közreműködésre, ugyanúgy, mint az előző két esetben, most is.
Galbács Pál ötlete nyomán azzal a kéréssel fordultunk hozzájuk, hogy magyarságunk egy-egy kiemelkedő képviselőjéhez, történelmünk, kultúránk valamely jelentős személyiségéhez találjanak egy olyan csatlakozási módot – bármilyen műfajban –, amiből kiderül, hogy közvetve vagy közvetlenül felvette vele a kapcsolatot: levelet írt neki vagy kapott tőle, interjút készített vele, megnyílt egy időkapu, összefuthattak valahol. Karinthy is így találkozott önmagával, aminek tényszerűségét máig nem vonta kétségbe senki. A kapcsolódás nem minden esetben történt óhajunknak megfelelően, a beküldött írások közé került visszaemlékezés vagy korábbi interjúból, riportból átvett szövegrész, de talán így még érdekesebbé vált a kötet.
A szerkesztő félelme – hogy túlnyomóan történelmi hősökről írnak szerzőtársai – szerencsére nem igazolódott be, és szép színes paletta kerekedett ki a kiválasztott írásokból. Így „megszólal” Bolyai János matematikatudós, Latinovits Zoltán színészóriás, egy nem mindennapi kisiparos, a magyarság ügyét önzetlenül szolgáló Szabó Béni brassói szűcsmester, Nagy Imre zsögödi festőművész, Sövér Elek gyergyóalfalvi festő, Keöpeczi Sebestyén József címerművész, heraldikus, Bartók Béla, Domokos Pál Péter, Jagamas János néprajzkutató, Pataky Kálmán operaénekes, egy sor irodalmár – Petőfi Sándor, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő, Szabó Magda, Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Bözödi György, utóbbi kettő a történelemben is igen jártas –, s hozzájuk csatlakozik László Gyula régész. Megjelenik továbbá Heltai Gáspár reformátor, nyomdász és Szenczi Molnár Albert református lelkész, nyelvújító, a történelmi személyiségek közül Apafi Mihály fejedelem, de előbukkan Bocskai István, Vajk, azaz Szent István is, gróf Hadik András és Görgei Artúr hadvezér, Gábor Áron 1848-as ágyúöntő, tüzér hős, továbbá két, a korszakhoz köthető és egy későbbi politikus, Kossuth Lajos, Széchenyi István, valamint Esterházy János, s végül, de nem utolsósorban, a legnagyobb székely, Orbán Balázs. No meg ódát zengünk a névtelen dalszerzőknek is.
A kötet szerzői Erdélyből, Magyarországról, Felvidékről, a Vajdaságból, Szlovéniából verbuválódtak, de van köztük a Székelyföldről Ausztriába vagy a távoli Hawaii-szigetekre, illetve a Partiumból Ausztráliába elszármazott kolléga is.
A kötetbe szerkesztett, korokat és határokat átszelő írások ismételten bizonyságot tesznek arról, hogy mi, magyarok szétszabdaltságunkban is együvé tartozunk, közös a nyelvünk, kultúránk, történelmünk. S ezt még a kissé pesszimista látásmódú Bözödi György szociográfus író megállapításával is igyekszünk igazolni: Talán őrszemek vagyunk most is, nem az elválasztó hegyek átjáróit őrizzük az ellenségtől, hanem az egyetemesebb, emberibb eszméket. Helyzetünk talán csak a Gulliveré az óriások országában: nem mi lettünk kisebbek, hanem a körülöttünk levő világ vesztette el emberi arányait.
