Demeter J. Ildikó
Hazugságra és igazságtalanságra semmi nagyszerűt és maradandót nem lehet építeni – írta Lucian Bode belügyminiszter Gerhard Karner osztrák kollégájának, újfent, immár papíron is szemére hányva, hogy Ausztria elutasította Románia felvételét a schengeni térségbe. A levélből süt a harag és a sértődöttség, színvonala pedig inkább egy szappanopera megcsalt szereplőjére vall, mint komoly politikusra. Nem véletlenül: a levél ugyanis inkább a hazai közvéleménynek szól, és az a célja, hogy másra irányítsa a figyelmet a román döntéshozók mulasztásairól és hibáiról. De csak még jobban kihangsúlyozza azokat.
Igaz ugyan, hogy Ausztria is csak ürügyet keresett, mikor az ellenőrizetlen migrációt varrta Románia nyakába, hiszen ezen az alapon éppen Horvátország belépését kellett volna megvétóznia. De az is igaz, hogy Románia ezúttal sem érdemei, hanem a kedvező konjunktúra (a szomszédban dúló háború) miatt került közel a csatlakozáshoz, mint ahogy a történelem folyamán többször is a külső körülmények szerencsés összejátszása folytán ért el sikereket. Mert a hazai viszonyok nem javultak az elmúlt tizenegy évben, amióta „teljesítjük a technikai feltételeket”: a korrupció nem csökkent, csak az ellene folyó küzdelem hagyott alább, az igazságszolgáltatás helyzete is csak romlott (az európai felügyelet feloldását annak köszönhetjük, hogy már másféle szempontok kerültek előtérbe), a politikai osztály minőségéről nem is beszélve. A schengeni csatlakozásban illetékes román közméltóságok és tisztségviselők előbb semmittevéssel, elbizakodottsággal, majd megvesztegetés-szagú szerződésekkel próbáltak célt érni, és a fenyegetőzésektől sem riadtak vissza, ami elejétől végéig elhibázott taktika volt, ahogy a mostani siránkozás és bojkottra való biztatás is az. Így le lehet vezetni a dühöt, de nem lehet bejutni az elit klubba.
A mostani kudarc elsősorban a liberális párté, hiszen minden gyeplő a kezükben volt: az ország külkapcsolatainak irányítása Klaus Iohannis államfő és a hozzá hasonlóan láthatatlan Bogdan Aurescu külügyminiszter feladata, a határok biztonságáért Lucian Bode felelős, de a liberális kormányfő és az igazságügyi miniszter is (akinek a munkája Hollandia ellenállása miatt volt fontos), meg az egyik leghangosabb, legrikítóbb EP-képviselő, Rareș Bogdan is, akinek nem sikerült maradéktalanul Románia mellé állítania az Európai Néppárt-beli kollégáit, miközben az európai szociáldemokraták felsorakoztak a PSD mellé.
Innen nézve még igazságos is, hogy Iohannis nyolc üres év után nem tűzheti mellényére a schengeni csatlakozás megvalósítását, habár ez is leginkább azoknak fáj, akik órákat rostokolnak a határátkelőknél. Ez annak is bosszantó, aki évente egyszer-kétszer utazik ki vagy be vakációzni, illetve rokonlátogatásra, a cégeknek, különösen a fuvarozóknak azonban nagy pénzbeli veszteség is. Ha pedig azt nézzük, hogy az 1995-ig háborúban levő, 2013 nyarán EU-taggá vált Horvátország (Románia 2007-től az) polgárai vízum nélkül utazhatnak Amerikába, pár hét múlva pedig belépnek a schengeni térségbe és az euróövezetbe is, akkor a román politikai osztály szégyene még nagyobb.
Itt ugyanbiza mire építkeznek, Bode belügyminiszter úr?
