Az egyre mélyülő európai energiaválság közepette, amikor az energiahordozók ára soha nem látott magasságokba kúszik, ismét előtérbe került a palagáz. Összeállításunkban hazai és magyarországi gazdasági lapok, szakportálok elemzései nyomán, a teljesség igénye nélkül elevenítjük fel a közel egy évtizede Európában is fellángolt, majd – vélhetően – környezetvédelmi okokból ellaposodott palagáz-láz történetét, illetve kilátásait.
Becslések szerint Európa alatt több palagáz található, mint Amerikában, mégis importra szorul a kontinens. A száguldó európai energiaárak idején ismét felmerül a kérdés, hogy mi akadályozza meg Európát abban, hogy az úgynevezett hidraulikus rétegrepesztést alkalmazza az energiaforrások diverzifikálása érdekében.
Az orosz–ukrán háború, az arra adott uniós szankciós válaszok és az a tény, hogy 2021-ben az unió 155 milliárd köbméter orosz földgázt importált, mind azt erősíti, hogy az új források megtalálása kulcsfontosságú lehet. Ráadásul az eddigi lépések, mint az LNG-szállítások, a megújuló energiaforrások használatának növelése, a fűtés korszerűsítése az idén csak 102 milliárd köbmétert pótolhat a hiányzó mennyiségből.
El sem kezdett termelés
Európában, Ukrajnát kivéve, sehol nem folyik a palagázkészletek érdemi kiaknázása, elsősorban a magas népsűrűség (háromszorosa az amerikaiénak) és a lakossági ellenállás miatt. Az olyan olajóriások, mint az Exxon, a Chevron vagy a TotalEnergies, lengyel és hazai projektjeiket nem csak a lakossági ellenállás, de a tesztfúrások alacsony hozama miatt is megszüntetni kényszerültek. A gyenge eredményeket hozó fúrások kérdőjeleket vethetnek fel a jelentős gázvagyonról szóló becslések pontosságával kapcsolatban is. További problémát jelent, hogy a föld mélyén található nyersanyagok az európai szabályozás értelmében az állam tulajdonát képezik, szemben az amerikai szabályokkal, ahol a földek tulajdonosai is profitálnak a termelésből.
A legtöbb európai az évtizedes amerikai tapasztalatok ellenére kipróbálatlannak tartja a technológiát, amely súlyos környezeti problémákat vet fel. Noha a gáz tisztábban ég, mint a szén, amelyre Európa az orosz gázkorlátozások hatására átállni kényszerül, a repesztéses eljárás során jelentős mennyiségű metán és szén-dioxid jut a légkörbe, ellensúlyozva ezeket az előnyöket. Nem beszélve a vízkészletekre gyakorolt negatív hatásról.
Itthon számítanak rá
Bár a középtávú, elsősorban uniós forrásokból finanszírozott beruházások között a szakminisztérium illetékes államtitkára tegnapi jelentésében nem említi a palagáz-kitermelésben történő beruházásokat, Romániában már az év elején ismét felmerült a jelentős mennyiségűre becsült tartalék kiaknázásának fontossága.
Az Intelligens Energia Szövetség (AEI), egy szakértőkből álló nonprofit szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy Románia körülbelül 100 milliárd köbméter szárazföldi és 120 milliárd köbméternyi tengeri talapzatban rejlő gáztartalékkal rendelkezik, ehhez képest az úgynevezett nem konvencionális gáztartalék (vagyis a palagáz) a nemzetközi energiaügynökség (IEA) szerint 1444 milliárd köbméterre tehető.
Románia évente hozzávetőleg 12 milliárd köbméter gázt fogyaszt, hazai termelésből ennek a 76 százaléka biztosított. A különbözetet Oroszországból, Magyarországon és Bulgárián keresztül importáljuk. Vagyis a Fekete-tengerből származó gázok kiaknázása mellett is, az erőművek szénről gázzá alakításának jelenlegi politikáját, na meg az egyéb, zöld energiaforrások bevezetését figyelembe véve is, Románia továbbra is importfüggő.
A szervezet szerint ugyanakkor a gáz árának növekedése miatt a palagáz kitermelésének jövedelmezősége nőtt, így Románia energiabiztonságának növelése érdekében nagy jelentősége van a palagáztartalék kiaknázásának.
Magyarországi latolgatások
A magyarországi palagáz-kitermelés beindítására kidolgozott Corvinus-projekt célja, hogy a Békés megyei Sarkadkeresztúrhoz tartozó Nyékpuszta térségében 3700–4500 méter mélységben elhelyezkedő, nem hagyományos földgázmezőn mielőbb megkezdődhessen az ásványvagyon kiaknázása. A projektet a kormány kiemelt beruházássá nyilvánította, ennek következtében mentesül a normál esetben érvényes műemléki, környezetvédelmi és helyi építési szabályok alól. A projekt részeként akár már 2023. januártól beindíthatják a palagáz-kitermelést az Alföldön.
Mindeközben a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) közleményben figyelmeztet, hogy beláthatatlan ökológiai kockázatokkal járna, fokozná a vízhiányt és veszélybe sodorná a helyi gazdálkodók megélhetését, ha a jövő év elején beindulna Békés megyében a palagáz-kitermelés. Az MTVSZ szerint az energiastratégiát jobban az átmenetre, a 2050-re vállalt klímasemlegességre kellene hangolni, mert a jelenlegi formájában 2030-ig, illetve 2040-ig elégtelen mértékben és túl lassan csökkentené az ország függőségét a fosszilis energiaforrásoktól.
Palkovics László volt innovációs és technológiai miniszter még október elején biztatóan úgy nyilatkozott, hogy kiemelt feladat az energiastratégia felülvizsgálata, azon belül a földgáz arányának jelentős csökkentése az energiamixben. A jelenlegi, 11,1 milliárd köbméteres évi nemzeti gázigényt középtávon, 2030-ra 9,2 milliárdra csökkentenék, és hosszú távon, azaz 2050-re 3,9 milliárdra. Ennek 40 százaléka import lenne. Ám a magyar kormány 2022 nyarán energia-veszélyhelyzetet hirdetett, amelynek a kezelésére hozott akcióterve – egyebek mellett – a hazai gázkitermelés évi 1,5 milliárd köbméterről legalább 2 milliárdra történő növelését tűzte ki célul.
