Így, karácsony táján mindig van valami, amivel meglepnek minket. Az az igazi meglepetés, hogy sejtelmünk sincs róla, mi sül ki majd belőle. Ezért főleg utólag lepődünk meg. Idén az új kormány mellett főleg ígéreteket kaptunk. Mindenféle bér-, és nyugdíj,- gyermeksegély-emelés, áfacsökkentés lesz, az ígéretek szerint. Csak ennek árát más formában nehogy szokás szerint a mi zsebünkből operálják ki.
Egyelőre viszont megy a nagy osztogatás. A minisztériumokat már elosztották. Egymás között. Itt is volt már meglepetés. Stolojan félt, hogy megüti bokáját. Ezért lett Boc a miniszterelnök. Most ő bóklászik a miniszterek élén. De a kötőfék, az a Băsescu kezében van. Sem nem jobb-, sem nem baloldali kormányunk van. Hanem kétoldali. Mint a tüdőgyulladás. Hogy fogják ezek kétfelé rángatni a kormányt! De most az a lényeg, hogy kaptunk egy rakás sza…vahihető minisztert, aki már régebb is volt, ilyen-olyan beosztásban. És ennek meg is volt az eredménye, mert bűnvádi eljárás indult sokuk ellen. Adriean Videanu gazdasági miniszter áldásos tevékenységét a bukaresti szegélykövek szegélyezték. Azok miatt nyomoztak utána. A belügyis Gabriel Oprea a Hayssam terroristagyanús dossziéjában szerepelt. Ioan Balzac egészségügyi miniszter az Egészségügy-ügyben híresült el. A távközlési miniszter, Gabriel Sandu meg mint rossz fizető szerepelt a bűnüldözöttek között. De a miniszterek között van egy üde, új, szexis arc is: Elena Udrea turisztikai miniszter asszony. Ilyen fiatalok kellenek az ország arculatának feljavítása érdekében! Lehet, hogy majd ettől indul be jobban a (szex)turizmus. Az új kormány úgy dobálózik az ígéretekkel, mint az a bizonyos iraki polgár a cipőivel, aki a leköszönő amerikai elnököt akarta eltalálni. Máig is haragszik Bushra, mert bombákkal dobáltatta meg Irakot. És ismeri a közmondást, hogy: ha megdobnak kővel, dobd vissza cipővel. Az elnök hárította a nagy dobásokat, de az iraki suszterek tiltakoznak a cipők megalázása miatt. Hruscsov, a Szovjetunió egykori vezére saját kezűleg verte ki a vezérdilit az ENSZ-palotában, egy fél félcipővel vervén a pulpitust. Hát érik az embert meglepetések! Minket legutóbb dioxinos disznóhússal akartak meglepni az ír disznók. Gondoltam, veszek kóstolónak néhány dekát, mert ezt a fűszert még nem ismerem. Hadd lássam az ízét, hogy ha ilyent veszek majd valahol, túl sokat ne egyek belőle, nehogy megártson. El is mentem az üzletbe érdeklődni. Kérdem, van-e ír disznóhús? Olvasni nem tud, kérdezték? Ki volt írva ugyanis nagy betűkkel, hogy: NINCS DIOXINOS DISZNÓHÚS! Erről is lemaradtam! Lassan vegetáriánus leszek, mert ezekkel a húsokkal mindig baj van. Hol a kerge marha jön Angliából, és mi marhák nem tudjuk, és megvesszük. Utána esetleg megveszünk. Máskor a madárinfluenza támadja a tyúkokat -- és minket. Bár én már beoltattam magam influenza ellen. Nem tudom, az érvényes-e a madárinfluenzára? Mert azt mondták, nem minden vírustörzsre hat. Ettől meghatódtam. Vajon nem annak a csirkének kellett volna beadni, amelyiket majd megeszek?